Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ignácz Károly: A köztér mint poligikai csatatér. Az utca szerepe a választási kampányokban Budapesten, 1920-1939
Ignácz Károly: A köztér mint politikai csatatér 159 Ián még át se nyújtották a kék borítékot a választási elnöknek, mikor a házak koronázatlan urai hadiszerszámaikkal felvonultak, hogy a választási kampány százrétű emlékeit eltüntessék az épületekről. El-elgyönyörködtünk ebben a tisztitó munkában; s meg kell vallani, a vakarás ugyanolyan általános és titkos alapon történt, mint maga a választás. Tudniillik a legfeszültebb figyelem és emberismeretünk aprólékos alkalmazásával sem lehetett megállapítani, melyik plakátot vakarja le »szívből« a házfelügyelő úr. Melyik az a plakát, amelyiket legszívesebben a falon hagyott volna. Ellenben minden levakart plakátcafatot azonos fajsúlyú s nem igen reprodukálható megjegyzéssel dobott a szappanos lébe, amellyel előzőleg nyakonöntötte a falon szereplő pártvezéreket. Nem volt itt kímélet a miniszterelnök zöld hólyagos plakátjának, se Budaváriék harci rikoltásának, nem kapott pardont a gazdaságpolitikai párt fali képeskönyve, sem a demokraták szordínós toborzója. A házfelügyelők nem akarták, hogy Budapest abban a tarka plakátruhájában köszöntse piros Pünkösd ünnepét, amelybe a politika harckeverői öltöztették. A választás véget ért. Utolsó nyomait a házfalakon már vakarják a házmesterek.”44 Meggátolni „az ízléstelen és esetleg káros hatású plakátháborút” A kampány egészét érintő szigorításra és tekintélyelvű korlátozásra 1922 után, a bethleni konszolidáció idején került sor. A parlamenti választások esetében ez időbeli szűkítést jelentett, mert a hatalom és a kormánypárt célja a minél rövidebb kampányidöszak volt. 1920-ban és 1922-ben még előre kalkulálható volt a választások időpontja, így lényegében több hónapos kampányolásra volt lehetőség. Ehhez képest a későbbiekben mindig előrehozott országgyűlési választásokat tartottak, amikor a parlament idő előtti feloszlatása után már három héttel sor került a szavazásra. Ráadásul ez az időszak még tovább rövidült a szavazást közvetlenül megelőző úgynevezett néma hét, azaz a kampánycsend miatt, amely idején már nem lehetett gyűlést tartani. Ezt 1922-ben, az akkori hosszú kampány végén egy már idézett kormányrendelet honosította meg,45 majd a későbbiekben a kormányfüggő közigazgatás alkalmazta a gyakorlatban - akkor azonban már jogsértő módon. A közben elfogadott 1925. évi választási törvényben ugyanis az szerepelt, hogy a választások napjáig lehet gyűléseket tartani. Az 1935. évi parlamenti választásnál, egy konkrét panasz kapcsán aztán a Közigazgatási Bíróság is kimondta, hogy a „néma hétre” - vagy más, csak 44 Már vakarják. Pesti Napló, 1922. június 3. (Másnap volt pünkösd vasárnap.) 45 Ld. 32. lj.
