Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ignácz Károly: A köztér mint poligikai csatatér. Az utca szerepe a választási kampányokban Budapesten, 1920-1939
160 Tanulmányok formális indokokra (például a nép izgatott hangulata, vagy hogy elég idő állt rendelkezésre mindenkinek a népgyülés megtartására) - történő hivatkozással jogellenes megtagadni a gyűlések engedélyezését.46 Az ítélet következménye azonban nem a szabadabb kampány lett, ellenkezőleg, a korábbi gyakorlatot legalizálták: az 1938. évi választási törvénybe már bekerült a néma hét intézménye, amikor mindenki számára tiltott volt a nyílt agitáció - ebbe akkor már nemcsak a gyűlések tartását, hanem a plakátolást is beleértették.47 A Bethlen István vezette kormány magát az utcai plakátolást és röplapozást is szűk korlátok közé szorította 1922 után, ezzel visszatért a korábban már említett 1920-as fővárosi szabályozáshoz. „A választással kapcsolatos falragaszok (plakátok) és röpcédulák a legszükségesebb tárgyilagos tudnivalókon, - a pártgyűléseket hirdető falragaszok (plakátok) és röpcédulák a gyűlések helyén, idején, a szónokok, jelöltek személyének megjelölésén és pártállásán [-] kívül semmi más szöveget és semmi más ábrát nem tartalmazhatnak.” - szólt az újabb, 1924. évi törvény a fővárosi törvényhatósági bizottság választásáról.48 E pont kisebb módosítással („és semmiféle ábrát nem tartalmazhatnak”) átkerült a parlamenti választásokat szabályozó 1925. évi törvénybe, majd az 1930. évi új fővárosi, végül újrafogalmazva az 1938. évi új választási törvénybe, azaz 1925-től a kor összes fővárosi választási kampányában érvényes volt.49 A szabályozás célja - legalábbis a 1925-ös törvény hivatalos indoklása szerint - az volt, hogy „meggátolja az ízléstelen és esetleg káros hatású plakátháborút”.50 A döntés hátterében kimondatlanul, de valószínűleg ott volt az 1922-es választás - hatalmi és konzervatív szempontból - negatív tapasztalata, amikor a jobboldali közbeszéd szerint a kampány túlságosan szabad, rendetlen és kontrollálhatatlan volt, ami azt eredményezte, hogy szociáldemokraták nyerték meg a plakátháborút és annak hatására a fővárosi választást is. Ehhez fontos azt is megemlíteni, hogy a két világháború közötti időszak tudományos és közgondolkodását a nagy és közvetlen hatású média leegyszerűsítő képe jellemezte a világban és Magyarországon is. Eszerint például a köztéri plakátok üzenetei mintegy lövedékként, maradandó elváltozást okozva csapódnak a közönség tudatába, azaz a propaganda lényegében mindenható, míg a befogadó tömeg passzív és kritikátlan.51 46 Ruszoly 1980. 472-473. p. Ld. még: Gondok - gondolatok. Népszava, 1935. november 6. 47 1938. évi XIX. te. 70. §. (3). 48 1924. évi XXVI. te. 12. §. 49 1925. évi XXVI. te. 60. §. (6); 1930. évi XVIII. te. 21. (1); 1938. évi XIX. te. 72. §. 50 Nemzetgyűlés irományai 1922-1927. XIII. kötet. 338. p. 51 Bajomi-Lázár 2017. 65. p; Sípos 2011. 55-57 p.
