Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ignácz Károly: A köztér mint poligikai csatatér. Az utca szerepe a választási kampányokban Budapesten, 1920-1939
Ignácz Károly: A köztér mint politikai csatatér 151 a közterületeken lehetett informálni. „Özönlik mindenfelől a nép a körutakra, ahol az újságok kiadóhivatalai kifüggesztik a szavazások új meg új eredményeit.” A szociáldemokrata pártközpont előtt is, „lent az utcán, a titkárság ablakai alatt százak várják az eredményeket. A vetítőgép újra munkába áll. Jönnek sorra Békéscsaba, Soroksár, Gyoma, Orosháza, Kaposvár, Pomáz, Szarvas, Vác, Pilisvörösvár, Törökbálint hírei... Szeder Ferenc vezet 4560 szavazattal! - röpíti le a fénysugár, alulról szilaj örömmel harsan a taps.” Az engedély nélküli vetítésnek a kiérkező rendőrök vetettek véget, azonban a tömeget nem oszlatták fel, így a továbbiakban élőszóval hirdették ki a pártközpontba érkező helyi jelentéseket.26 Az utcai kampány fő eszközeivé azonban a politikai plakátok és a röplapok váltak a korszakban. Ezek a 20. század elejétől kezdve egyre komolyabb szerepet töltöttek be elsősorban az ellenzék politizálásában, de robbanásszerű elterjedésük a világháborús, majd az azt követő forradalmi és ellenforradalmi propagandához köthető. A modem választási kampányok beszámolóinak és értékeléseinek szinte kihagyhatatlan toposza a nagyarányú, túlzott és zűrzavaros utcai plakátharc. Ez megjelent már az 1920-as parlamenti választást követően a fél évvel későbbi fővárosi törvényhatósági választást szabályozó törvényben, illetve annak indoklásában. „A választási küzdelmek során, főleg az országgyűlési (nemzetgyűlési) választások alkalmával tapasztalt gyűlöletet szító túlzások, főképen az ú. n. »plakátharcok« az utóbbi időben már a végletekig elfajultak. Ezért szükségesnek tartottam, hogy ezeknek a megbotránkoztató túlkapásoknak véget vessünk”27 - írta az előterjesztő miniszterelnök. Ennek megfelelően megtiltották, hogy a fővárosi kampány során a plakátok és röpcédulák a „tárgyilagos tudnivalókon” (jelöltek neve és pártállása, gyűlések helye és ideje) kívül bármilyen más szöveget vagy ábrát tartalmazzanak.28 Az erős korlátozás azonban csak az 1920. júliusi fővárosi kampányra vonatkozott, az 1922-es parlamenti választást szabályozó rendeletekbe nem került bele. így az 1922-es kampány, főleg annak „plakátharca” a korban messze kiemelkedő volt jellegében és méreteiben is. A fővárosi Hirdető Vállalat 1922-ben naponta 50-80 ezer plakátot ragasztott ki a szűkén vett kampány három hete alatt, azaz az adataik szerint több mint másfél millió plakát került ki az utcákra már négy nappal a szavazás napja előtt (azaz még pont az utolsó, leghevesebb időszak előtt).29 Ráadásul úgy, hogy 26 Hírek. Választási csokor. Népszava, 1922. május 30. 27 Nemzetgyűlés irományai 1920-1922. I. kötet, 219. p. 28 1920. évi IX. te. 12. §. 29 A főváros megállapította a nemzetgyűlési választás rendjét. Nemzeti Újság, 1922. május 28.
