Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ignácz Károly: A köztér mint poligikai csatatér. Az utca szerepe a választási kampányokban Budapesten, 1920-1939
152 Tanulmányok ebből hiányoztak a plakátolást önállóan, önkéntesekkel megszervező szociáldemokraták adatai, akik a kortárs megítélés szerint pont a legtöbb plakátot termelték. Összességében tehát 2 millió fölötti plakát kerülhetett ki a falakra Budapesten, a Nemzet Újság becslése szerint tízszer több, mint a két évvel korábbi parlamenti választáson. A jobboldali lap „szinte amerikai arányú” választási küzdelemként értékelte a fővárosi plakátharcot és az új eszközök alkalmazását, és úgy számolt, hogy a pártok által a plakátokra költött minimum 30 millió koronás összegből minden szavazóra 100 korona esik, „vagyis akkora összeg, amennyiből a régi jó időben [...] egy egész falu választási korcsmaköltsége is kitelt volna.. .”30 A plakátok mellé társult még a röpcédulák tömege, főleg a szavazás napjain: „Ma egyébként - ultima ratio - a röpcédulák milliói árasztották el a várost. Postán, küldönccel vitték szerteszét a városban, mezítlábas kis gyermekek osztogatták az utolsó figyelmeztetést.”31 Az 1922-es plakátháború jellegét és konfliktusait érzékletesen írta le a korabeli bulvárlap, Az Est: „Holnap választ Pest. Mindenféle agitációnak ma van az utolsó napja s mivel az agitáció eszközei közül a naponta kiadott szájkosarak után csak a plakát maradt szabadon,32 izgalmas finishsel fejeződik ma be a plakátharc. Három héttel ezelőtt vált csatatérré a pesti házak szürke fala s azóta egyre fokozódó hévvel tombol, dúl, kavarog, viharzik a harc. Tiszavirág-életű hadsorok vonulnak fel éjszakák idején, tömött csapatok, melyek megsemmisülnek reggelre, vagy délre, vagy legkésőbb délutánra. Délutánonként hallgatólagos fegyverszünet van, ilyenkor a halottak eltakarítása következik. Ezt a házmesterek végzik súrolókefével, késsel, egy vödör vízzel és sok keserűséggel. 30 Uo. Nem utcai, de szintén új kampányeszköz lett a Telefon Hírmondóból is. A rádió előzményének tekinthető eszköz hallgatóinak politikai reklámot is leadtak, de a kampány végén, május 28-án a rendőrség már nem engedte megtartani Gratz Gusztáv és Apponyi Albert felolvasását az általános gyűléstilalomra (!) hivatkozva. Apponyi szerint pedig „ez egész amerikai ízű dolog lenne és Magyarország technikai előrehaladását bizonyítaná”. Ld. A rendőrség betiltotta Apponyinak és Gratznak a Telefon Hírmondóban tervezett előadását. Az Est, 1922. május 30. 31 dy. : A főváros választ. Pesti Hírlap, 1922. június 1. Egy másik beszámoló szerint a gyerekek olyan röpcédulákat osztogattak a szavazóhelyiségek előtt, amelyen „illusztrálva kapja meg a szavazó, hogy melyik kockát jelölje meg”. Ennek szabályossága azonban kétséges volt, miután a szavazóhelyiségben és közvetlen környékén már nem lehetett kampányolni, agitálni. Volt, ahol ezt felnőttek rábeszéléssel követték el, de a rendőrök véget vetettek az ilyen agitálásnak. Ld. Szabadelvű Nagy-Budapest választ. Magyarország, 1922. június 2. 32 Utalás a május 22-től életbe lépett általános gyüléstilalomra, amelyet a közrend fenntartásának céljával indokoltak. 77.279/1922. B. M. sz. körrendelet (május 13.). Belügyi Közlöny, 27. (1922), 24. sz. 1109. p.
