Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ignácz Károly: A köztér mint poligikai csatatér. Az utca szerepe a választási kampányokban Budapesten, 1920-1939
150 Tanulmányok szárnyára és dobta a járókelők lábai elé. Hétfőn este már a város négy helyén áll be a vetítőgép a szociáldemokrata agitáció szolgálatába. Az éles fénynyaláb hatalmas udvart világít magának a járdán és megjelenik az ismert, dacosan kiáltó jelszó: »Csak azért is szavazzatok szociáldemokratára!« A járókelők nekilendültén, magukba meredten róják az utcát. Elmegy az írás fölött egy, kettő, három... a negyedik megtorpan a fényre, tekintete leszögeződik és hangosan olvassa az írást: »Szociáldemokrata!« Pillanatig gondolkozik, majd föltekint az emelet felé, ahonnan a sugárkéve ömlik. [...] Sorjában következnek a többi, az utcákról ismert plakátok. Mindegyik megfog tíz-húsz embert. Csoportok támadnak, hangosan olvasók, megbeszélők. Egyik a kalapjával lenget fölfelé és éljent kiált. [...] »Amerikai módszer« - mondja egy másik. [...] így megy ez a próba félóráján át. [...] Hétfőtől kezdve, amíg a szavát mindenki a mérlegbe nem veti, ezrek és ezrek olvassák majd nappal a falakról, este a fénysugárról: »Szavazzatok szociáldemokratára ! «”23 Egy héttel később a baloldali újság már arról számolt be, hogy a sikeres vetítéseiket a fővárosi hatóságok betiltották.24 A szociáldemokraták még május elején nyújtottak be kérelmet a polgármester elnöklete alatt működő hivatalnoktanácshoz, hogy a kampányban négy házfalra utcai reklámképeket vetíthessenek, amelyet május 16-án úgy módosítottak, hogy házfal helyett a járdára vetítenének. A kérés elbírálása során a megkérdezett fővárosi Hirdető Vállalat 100 korona/helyszín napidíjért engedélyezte volna a vetítéseket, a tanácsi II. (út- és csatornaépítési) ügyosztály azonban „közforgalmi okok miatt” nem tartotta teljesíthetőnek a kérelmet, így azt végül június 16-án, két héttel a választás után elutasították.25 A szociáldemokraták ettől függetlenül a kampány hajrájában még egyszer elővették a vetítőgépet. 1922-ben az országos szavazás ugyanis hat napig tartott: május 28-án vasárnap indult „vidéken”, majd június 1-2-án zárult a fővárosban. Az első szavazási nap előzetes eredményeiről pedig - az akkori tömegkommunikációs lehetőségeknek megfelelően - a tömegeket 23 Hírek. „Szavazzatok szociáldemokratára!” Népszava, 1922. május 21. 24 Hírek. Választási csokor. Népszava, 1922. május 28. 25 A Hirdető Vállalat igazgatójának javaslata május 16-i, a II. ügyosztályé június 7-i keltezésű. BFL IV.1428 43. doboz. XIV. ügyosztály, 745/1922. ügy. Miután a vetítés engedélyköteles volt, ezért az első „próbálkozások” után a szociáldemokratákat valószínűleg figyelmeztették, hogy ne alkalmazzák ezt a kampányeszközt. A jobboldali Nemzeti Újság Új trükkök alcím alatt számolt be az egyik párt engedélykéréséről, hogy „a főváros négy legforgalmasabb helyén öt emelet magasságból a körutak aszfaltúttestére vetíthessék váltakozó színben csatariadójukat”, ami valószínűleg a szociáldemokratákról szólt. Ld. A főváros megállapította a nemzetgyűlési választás rendjét. Nemzeti Újság, 1922. május 28.
