Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ignácz Károly: A köztér mint poligikai csatatér. Az utca szerepe a választási kampányokban Budapesten, 1920-1939
148 Tanulmányok keresztül jutottak el a választók szélesebb köreihez. Ezeket a pártgyűléseket azonban alapvetően nem az utcán, hanem félnyilvános helyeken tartották: szállókban, vendéglőkben, kávéházakban, mozikban, színházakban, párt- és klubhelyiségekben, egyesületekben, munkásotthonokban, iskolákban stb.15 Az 1922-es választás intenzív kampányának véghajrájában, a május 14-ei vasárnapon például összesen 130 pártgyűlést tartottak a főváros három választókerületében a sajtótudósítások szerint.16 Ezeket a jogszabályok szerint elvileg szabadon lehetett tartani egy egyszerű engedélyezési eljárással: a rendezvényt előre be kellett jelenteni az illetékes hatóságnál (Budapesten a rendőrségnél), amely alapesetben nem tilthatta be, de a „közbiztonság érdekére” ügyelni kellett.17 A félnyilvános helyek preferálását ez is magyarázhatja, mert az 1920-as és 1922- es választások kampányaiban nagyobb közterületen tartott gyűlések nélkül is többször került sor erőszakos cselekményekre. Az 1920. januári parlamenti választás kampányának elején, 1919. december 7-én vasárnap délelőtt tartott nagygyűlést az Országos Antiszemita Párt a Vigadóban. A gyűlés után a szélsőjobboldali tömeg egy része együtt maradt, tüntető felvonulást rendezett az utcákon, végül szétverte a Népszava VIII. kerületi, Conti utcai szerkesztőségét, majd aznap este egy kisebb csapat újra összegyűlt a városban, és Az Est című napilap kiadóhivatalát is feldúlta.18 Fél évvel később, a főváros törvényhatósági választásának kampányában liberális pártok gyűléseit zavarták meg, előbb a VIII. kerületi Omnia mozgószínházban, majd a lipótvárosi Kereskedelmi Csarnokban. Mindkét helyen a valószínűsíthetően szélsőjobboldali, botokkal felfegyverkezett fiatalok verekedést akartak provokálni, majd miután a karhatalom a gyűlések helyszínéről az utcára szorította őket, ott spontán tüntetést tartottak, Lipótvárosban még köveket is dobáltak.19 A fenti esetekben a félnyilvános helyeken tartott gyűlésekhez kapcsolódva szerepet kapott a közterület, az utca is, ahol erőszakos eseményekre került sor. A pártgyűléseken egyébként kötelező jelleggel jelen volt a rendőrhatóság képviselője, aki nemcsak a rendért felelt, de a gyűlésen elhangzottakat is kontrollállta, azaz ha megítélése szerint a szónokok törvénysértő dolgokat mondtak, 15 Gergely 2010. 74. p. 16 A választási harc. Budapesti Hírlap, 1922. május 16. 17 2200/1922. M. E. sz. (március 2.) rendelet, 59. §. A gyakorlatban és főleg vidéken azonban a kormányfüggő hatóságok számos esetben lehetetlenítették el a nem kívánatos ellenzéki gyűléseket, többek között a közbiztonság érdekére hivatkozva. 18 Az eseményekről minden országos politikai lap december 9-i száma beszámolt fő hírként. 19 Viharos készülődés a fővárosi választásokra. Új Nemzedék, 1920.július6; Hírek. Verekedés egy demokrata ülésen. Az Est, 1920. július 6; Vihar a paktum miatt a Lipótvárosban. Nemzeti Újság, 1920. július 9; Kőzápor, verekedés, karhatalom és rendőrség egy választógyűlésen. Népszava, 1920. július 10.
