Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ignácz Károly: A köztér mint poligikai csatatér. Az utca szerepe a választási kampányokban Budapesten, 1920-1939
146 Tanulmányok sőséges elemei szintén veszélyforrást jelentettek. Az 1919 utáni évek politikájában az erőszak komoly szerepet játszott, így a választási kampány amúgy is felfokozott légkörében az utcai tömegfelvonulások engedélyezése könnyen az erőszak további terjedését, a „sima” választási küzdelem helyett tényleges utcai harcokat is eredményezhetett volna. A tiltással így a választás napján a szavazóhelyiséghez történő közös, ünnepélyes vonulás szokása is nagyrészt eltűnt, ami azonban valószínűleg enélkül is megtörtént volna Budapesten. Korábban ugyanis a kevés, de nagy területű választókerületekben csak egy-egy szavazóhelyiség volt, azaz például a Ferencvárosban lakó összes választónak egy helyre kellett mennie szavazni, és ehhez, illetve a nyílt szavazáshoz kapcsolódott az egyes jelöltek szavazóinak külön-külön történő felvonulása és a szavazóhely előtti felsorakozása.10 11 1920- tól azonban a tömeges választójog miatt egy-egy választókerületben már sok szavazókört és szavazóhelyiséget hoztak létre, amelyektől a választók többsége már csak rövid sétatávolságra lakott. Azaz a választójog és a választástechnikai szabályok változása önmagában is átalakította, nagyrészt megszűntette volna a korábbi közös, ünnepélyes és egyben zajos vonulásokat. A főváros képe tehát jelentősen átalakult a szavazás napján, ahogy azt az 1922. évi parlamenti választás sajtóbeszámolói is mutatják. „A hajdani választási harcok idején így választás napján lármás, izgalmaktól tüzes, zászlóktól színes, szavazókat hordozó fiakkerek robogásától, kortesbeszédektől szinte viharos képe volt Budapestnek. Rendőri, katonai patrulok cirkáltak, korcsmákban, kávéházakban hemzsegett az ideges népek sokasága s útón-útfélen összeverődött tömegek szenvedélyes összetűzése közben folyt az utolsó órák kapacitálása. Ma csöndes Budapest. Mindennapi képe alig változott. Az emberek békességes polgári kötelességtudással végzik dolgaikat és egyúttal békességes polgári kötelességtudással gyakorolják legszebb alkotmányosjogukat: szavaznak. Budapest több mint háromszázezer választója mind könnyűszerrel megtalálja az idejét is, módját is, hogy leszavazzon...”11 Az újságcikk szerzője a másik fontos tényezőre, a szavazás titkosságára és listás jellegére utal, ami nyugodtabb, csöndesebb választási napokat eredményezett, mert korábban, amikor egyéni jelöltekre és nyíltan lehetett szavazni, folyamatosan követni lehetett, melyik jelölt hogyan áll, kinek kell még újabb szavazókat mozgósítania, és azt is figyelni lehetett, ki képes erre. 10 Gerhard 2011. 149-158. p. 11 Budapest választ. Magyarország, 1922. június 2.
