Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ignácz Károly: A köztér mint poligikai csatatér. Az utca szerepe a választási kampányokban Budapesten, 1920-1939
Ignácz Károly: A köztér mint politikai csatatér 145 csak tiszta fejjel kell a szelíd választópolgárnak megállnia, hogy csakugyan -lóvá ne legyen.”7 A dualizmuskori választási kampányokról már több történészi feldolgozás is született, így például Cieger András összefoglaló írása, míg Gerhard Péter a választás topográfiáját bemutató tanulmánya kifejezetten Budapesttel foglalkozik.8 Ezek szerint a dualizmus kori, szűk választójogon alapuló választási kampányban a közterület alárendelt szerepet játszott Budapesten, ugyanakkor a képviselőjelöltek az utcai jelenléttel igyekeztek bizonyítani a tömegtámogatottságukat. Utóbbiakra elsősorban a kampány elején és legvégén került sor: a jelöléskor a választókerületet átszelő körmenetek, a választás napján pedig a különböző pártállású szavazóknak a szavazóhelyiséghez történő közös, sokszor ünnepélyes, zenés, „karneváli” vonulása szolgálta ezt a célt - ezekre utal az imént idézett újságcikk is. A választási gyűlések helyszínéül a kormánypárti jelöltek a jobban kontrollálható félnyilvános vagy magánterületeket választották, és inkább az ellenzéki jelöltek próbálták meg a nyilvános, utcai népgyűlésekkel, az ott megjelenő hangos tömeggel demonstrálni erejüket - utóbbi eseményeken természetesen a választójoggal nem rendelkezők is szép számmal részt vettek. Ezeken túlmenően a jelöltek más eszközökkel is igyekeztek megjelenni a közterületeken: a választók mozgósítását szolgálták a kampányrendezvényekre invitáló falragaszok, a röplapok és az elkötelezett választók által a házakra és egyéb helyre kiakasztott zászlók. Hogyan változott ez meg 1919 után? A hatalom már a kezdetektől törekedett a választások karneváli jellegének megszüntetésére: az egyik 1919. évi választási kormányrendelet - „a szavazás tisztaságának és zavartalanságának biztosítása” címén - betiltotta a különböző választási zászlók használatát, kitűzését, illetve választási körmenetek tartását az egész kampányidőszakban.9 E teljes körű tiltás hátterében valószínűleg több ok állt. A választók létszámának jelentős kiterjedése nyomán, ami a fővárosban többszázezer főt jelentett, a köztereken nehezen kontrollálható tömegtől való félelem már önmagában is erős indok lehetett. Emellett még friss volt azoknak a már említett, 1917-1918-as tüntető felvonulásoknak az emléke, amelyek során a szociáldemokrata munkások a külvárosokból rendezett sorokban a központi városrészekbe vonultak, és ott tiltakoztak, ahogy az 1918—1919-es forradalmi események budapesti tömegeseményeié is. Ugyanakkor az ellenforradalom mögött álló tömegek szél7 dy.: A főváros választ. Pesti Hírlap, 1922. június 1. 8 Cieger 2016a, Gerhard 2011. 9 5988/1919. M.E. sz. (november 17.) rendelet, 11-12. §. Ez a tiltás ezt követően a kor minden általános választási rendeletében, illetve törvényében szerepelt.
