Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Fatsar Kristóf: Witsch Rudolph és a Batthyány-erdő: a Városliget közparkká alakítására tett egyik első komoly kísérlet
36 Zöldterület, közterület is nagyobb hatással bírtak. A jelen írás ezeknek a beavatkozásoknak a hátterére és jelentőségére kívánja felhívni a figyelmet, mivel Witsch tevékenysége - a szerző számára legalábbis úgy tűnik - még Borárosénál is kisebb figyelmet és elismerést érdemelt korábban. A következőkben nemcsak a Városligetről esik szó, hanem Witschről mint a korabeli Magyarország egyik vezető tájépítészéről is, akinek tevékenysége szinte teljesen elfeledetté vált. Jól ismert, hogy az angolkertek, vagyis a barokk stílusú geometrikus kerteket felváltó, angol hatásra épülő tájképi kertek a 18. század végén terjedtek el Magyarországon. Néhány korábbi, szórványos próbálkozás után az 1780-as évektől kezdve gyorsult fel e folyamat, és az ehhez kötődő legjelentősebb műveket és azok kialakulásának körülményeit többnyire elég jól ismerjük, már amennyire ez lehetséges, tekintve a források magyarországi megőrzöttségét.3 Az alkotók munkásságának monografikus feldolgozása viszont még alig történt meg. Az 1790-1820 közötti időszak olyan tervezőnagyságai, mint Bernhard Petri, Heinrich Nebbien vagy Charles Moreau művészi elképzeléseiről is csak aránylag pontatlan képet alkothattunk többek között a Magyarországon túl is alkotó tervezők tevékenységét tükröző külföldi források eleddig korlátozott bevonása miatt. A már említett nagy tervezők pályáját jelentős müvek mérföldkövei jelölik ki, ennél többet viszont alig tudunk róluk. Magukat a kerteket is inkább kortárs méltatóik vagy leíróik révén ismerjük, olykor maguk gondoskodtak müveik ismertségéről - mai szóval - promóciós anyagok közzététele révén, olykor alaprajzok, tervek vagy ábrázolások állnak rendelkezésünkre. A már ismert alkotók között eddig szerény hely jutott Rudolph Witschnek, akinek munkásságáról jóformán csak annyit tudható, hogy 1799-ben a pesti Városliget kialakításában játszott bizonytalan jelentőségű szerepet. Egy további és nem is jelentéktelen - habár szinte teljesen figyelmen kívül hagyott - adat kötődik még hozzá: a korszak angolkert-szaktekintélye, Kazinczy Ferenc úgy nyilatkozott róla, mint zseniális kertépítészről.4 Kazinczy kritikus és értő szemlélője volt az angolkerteknek. A kerttörténetírás számára híressé vált mondása - „Egy meg győzhetetlen passzióm — az Anglus ízlésű kertek’ látása”5 - jól mutatja, hogy elkötelezettje volt e művészeti 3 A magyarországi kertmüvészet e korszakának legalaposabb és legmegbízhatóbb összefoglalása még mindig Galavics Géza húsz éves munkája (Galavics 1999). A kertművészeti divat e radikális változását további kertalkotásokra és tervezőkre támaszkodva korábbi kezdetre datálta és a folyamatot más szemszögből vizsgálta Fatsar 2016, bár az ottani adatok zöme már szerepelt egy korábbi munkájában (Fatsar 2008). 4 Rapaics 1940. 197. p. 5 Kazinczy 1892. 61. p.
