Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
Csurgai Horváth József: Székesfehérvár urbanizációja. A városfejlődés...345 szerzett. Az egymást követő székesfehérvári országgyűlési képviselőválasztások rövid ismertetéseit igencsak színesíti Csitáry G. Emil, a város későbbi polgármesterének az 1960-as évek második felében és az 1970-es évek elején írt visszaemlékezése, melyben az 1910-es év történéseivel kapcsolatban érzékletes beszámolót fogalmazott meg, ez pedig fontos kiegészítése a lényegre törő adatsoroknak. Egy történész, különösen, ha a 19-20. század jelenségeit vizsgálja, valószínűleg könnyedén kontextusba ágyazza a székesfehérvári országgyűlési választások eseményeit, és ismeri a témával kapcsolatos specifikus fogalmakat. Ezúttal is hasznos lett volna azonban néhány bevezető, összefoglaló gondolat az országos eseményekkel (például a kritikus 1905-1906-os időszakkal), a dualizmus kori választási rendszer általános jellemzőivel, a választójoggal, a pártrendszerrel, a választókerületekkel, a választások lefolyásával, a választási jogvédelemmel kapcsolatban. A korszak országgyűlési választásainak összefoglalását fontos következtetések zárják: Székesfehérvár ellenzéki pozíciója nagy hátrányt jelentett a településnek, akadályozta a város fejlődését. Nem valósulhatott meg például az iskolák állami támogatása, így a város olyan feladatok megoldására volt kénytelen fordítani költségvetésének jelentős részét, melyeket más városok állami pénzekből rendeztek. Nem sok esély és lehetőség maradt tehát a közpénzek más fejlesztésekbe való befektetésére. A fejezet a továbbiakban a helyhatósági választásokkal és tisztújításokkal, Havranek József polgármesterségével, valamint a törvényhatósági bizottság létszámával és összetételével foglalkozik. A tulajdonképpeni városfejlődésről a könyv második felének rövidebb egységeiben olvashatunk: az ötödik fejezetben a vizsgált korszak urbanizációjának előzményeiről, Székesfehérvár vízrendezéséről, a hatodikban azon szervekről (szakosztályok, ügyosztályok, hivatalok stb.), személyekről (városi mérnökök) és egyesületekről, melyek a városrendezés- és szépítés mozgatói voltak, a hetedikben pedig a város bővüléséről, a belterület változásairól, növekedéséről, az utak, utcák és járdák állapotáról, valamint parkosításokról és térrendezésekről. A nyolcadik rész a középítkezésekkel, illetve a városképet alakító építkezésekkel foglalkozik, kiemelten a József főherceg lovassági laktanyával, a 69-es császári és királyi gyalogsági laktanyával, a hadtestparancsnokság és honvédlaktanya épületeivel, valamint az Árpád fürdővel. A továbbiakban mintegy mellékesen, címszavakban szerezhetünk tudomást a harmadik országos javítóintézet épületegyüttesének emeléséről, egy új városháza építésének kérdéséről, illetve az Ezredéves iskola és új aggintézet létrejöttéről, amelyek az államalapítás ezredik évfordulójára készültek el. Röpke fél oldalban szó esik - ugyancsak ezen ünnepkörhöz kapcsolódóan - a Szent István-szobor felállításáról is. Kiderül, hogy az erre vonatkozó, 1891-ben megjelent javaslat értelmében országos gyűjtés segítségével állították volna fel a szobrot Székesfehérváron. A város viszont késlekedett, és csak évekkel később kérte a törvényhatóságok és a képviselőház támogatását. A szobor elhelyezésével kapcsolatosan azonban a millenniumra alkotandó művekről szóló törvénycikk másképp rendelkezett, a székesfehérvári helyszínt Budapest váltotta fel, de a történtekről ezúttal csak sejtéseink lehetnek. A városi létfeltételek javítását és az infrastrukturális fejlesztéseket összegző kilencedik fejezetben szó esik egyebek mellett a köztisztaságról, a közvilágításról és a székesfehérvári közlekedési viszonyokról.
