Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)

Zöldterület, közterület - Magyar Erzsébet: "Társalkodási kertek, promenádok, mulató- és népkertek"

Magyar Erzsébet: „Társalkodási kertek, promenádok, mulató- és népkertek'93

a hangszeres hangversenyek is egynyelvüek voltak; és egynyelvűek az uszodák, a parkok, a játszóterek, egynyelvű a legtöbb étterem, kávéház és üzlet. A csehek korzója a Ferdinánd utca volt, a német korzó a Na príkope, vagyis a „Graben”.90 Bár az így festett kép számos fontos és hitelt érdemlő tényre hívja fel a figyelmet, a parkok esetében azonban a korabeli gyakorlat jóval összetettebb képet mutatott. A parkok közönsége ugyanis, néhány kivételtől eltekintve, jobbára vegyes volt: bár fontos szerepet játszott az adott park lakókörnyezetének etnikai összetétele, de a választóvonalat elsősorban bizonyos rendezvények képezték: így például a Stromovkában rendezett kiállítások hangsúlyozottan cseh nemzeti jellege már eleve távol tartotta a német kiállítókat és látogatókat.91

Természeti adottságaik függvényében az ivókúrák gyakorlata mellett megjelennek a fürdőfejlesztések is. Különösen markáns jelenség volt ez Budapesten, a „fürdővárosban”,92 amelynek parkjai nem csupán a közelben fekvő vízgyógyintézetek kurpark)&iként szolgáltak, hanem a gyógyítás mint funkcióbővülés megjelenése mellett szerkezeti változásokon estek át: egy részük kialakítása és használata is módosult, illetve megváltozott.93

Intézményesült rendezvényeik, a szabadtéri koncertek, jótékonysági események, kiállítások, majálisok a város, de esetlegesen az ország reprezentációjának is meghatározó helyszíneivé, társas életi rituáléjának alapvető részévé avatták a parkokat. A használat ténylegesen intézményesült módjai (egyletek, klubok formájában) kevés kivétellel szintén a 19. század utolsó harmadában jelentek meg az egyes parkok egésze, illetve bizonyos funkciói esetében.

A közparkok és -sétányok összessége elvileg a társadalom minden rétege előtt nyitva állt, akik azonban időben és térben elkülönülve, más-más formában használták őket. Az egyéni parkhasználat tekintetében, társadalmi hovatartozástól függően a szabadtéri szalon szerepét is betölthették, illetve ideális helyszínt biztosíthattak nem csupán a szocializációhoz, hanem a társasági viselkedési normák elsajátításához, begyakorlásához.94

90 Kisch, Egon Erwin: „Németek és csehek.” In: Kisch 1974. 117. p.

91 Voltak azonban olyan kisebb területű, a közparkok közé nem sorolható, egyes intézményekhez tartozó belső kertek, amelyeknek közönsége homogén volt. így például a Német Színház kertje, valamint az úgynevezett Kasinogarten látogatói kizárólag a prágai németség köréből kerültek ki. A Német Színház kertje jótékonysági eseményei mellett júniusban délutánonként naponta katonazenekarok koncertjének színhelye volt. Prager Tagblatt 1905. június 4. 152. sz. 7. p.

92 Kosa 1999.

93 Magyar 2008. 228-237. p.

94 Magyar 2008. 169-178. p.