Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Magyar Erzsébet: "Társalkodási kertek, promenádok, mulató- és népkertek"
94 Zöldterület, közterület A parkok szimbolikus jelentéstartalma A városi parkok a közösségi, országos és birodalmi reprezentáció színterei voltak.95 A kor szellemiségének megfelelően gazdag szimbolikus tartalommal rendelkeztek, nem csupán a reprezentáció, de egyben a közösségi önmegjelenítés eszközeiként és közegeiként. A szimbolikus birtokbavétel és az önmegjelenítés igénye létrehozásuk, kialakításuk, el- és átnevezésük, névváltozataik, valamint a területükön helyet kapott intézmények, rendezvények és alkotások jellegén is tetten érhető. Ezáltal a parkokat már nemcsak egy szűkebb, helyi közösség használhatta, hanem például nagyszabású kiállítások alkalmával a társas élet határai kitágultak: egy teljes birodalmi, országos vagy nemzeti közösség vette birtokába, gyakran maradandó jelképeivel is gazdagította. Az önkifejezés jegyében Zágráb parkjaiban a horvát történelem neves személyiségeinek emlékét örökítették meg. A nemzeti identitás megjelenítésének eme formája a Monarchia más városaiban is megnyilvánult. Prágában a cseh nemzeti öntudat bemutatása érvényesült, ez azonban, a pánszláv eszmék jegyében, a többi szláv néppel vallott közösséget is hangsúlyozta.96 A városi parkok sok tekintetben nem csupán belső kiképzésük, de környezetük kialakítása által egyfajta összmüvészeti alkotássá, kormonumentummá, a város szerves részét képező élő műalkotássá, olyan identitásformáló emlékhelylyé váltak, amely a közösségi emlékezet letéteményese. Ezen közös terek mára részben feledésbe merült emlékezetének, társas életi hagyományának felidézését és óhatatlan aktualizálását olyan alapvető problémák teszik szükségessé, mint a nagyvárosi elidegenedés és természeti környezetünk pusztulása/pusztítása által életre hívott igény az élhető, természetes tér iránt. A városi park tehát a társas élet sokrétű megnyilvánulásainak színtereként tölthette be hivatását s válhatott a közösségi emlékezet hordozójává. Eleget téve a lieu de mémoire norai meghatározás97 szerint lehetséges mindhárom kritériumának, mind materiális, mind funkcionális, mind pedig szimbolikus tartalmában a közösségi emlékezet megjelenési formáit hordozza. A Pierre Nora által megfogalmazott tétel („Helyei vannak az emlékezetnek, mivel nincs már valódi közege az emlékezetnek.”)98 alkalmazható a városi 95 Heiszler 1995.183. p, 192. p, illetve a vizsgált városok parkjaira vonatkozóan részletesen Magyar 2008. 353-356, 356-360. p. 96 A városi zöldterületek emellett az egyéni, azaz személyes, egyben jóval egyetemesebbnek tekinthető szimbolikában is fontos szerepet töltöttek be. Lásd Magyar 2008. 356-360. p. 97 Nora 1999. 98 Nora 1999. 142. p.
