Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Magyar Erzsébet: "Társalkodási kertek, promenádok, mulató- és népkertek"
92 Zöldterület, közterület teremtett. Mindez a kisajátítás és megosztás számos jelenségében nyilvánult meg, s a felügyelet, elhatárolás, elzárás és megnyitás kérdését vetette fel.84 Konfliktusoktól sem mentes, idényjellegű,85 de néhány esetben az év egészére kiterjedő használatuk változatos formákban nyilvánult meg. A 19. század utolsó harmadában a Monarchia vizsgált városi parkjai mind intenzívebb kiépülésük mellett számos új vonással is gazdagodtak. A park mint zöldterület sok esetben háttérbe szorult a társas élet helyi, esetlegesen országos jelentőségű létesítményei, intézményei, rendezvényei mögött. A parkhasználat hagyományosnak tekinthető formái (séta és korzó, olvasás, tanulás) mellett, a növekvő város gyors ütemben gyarapodó lakosságának igényeit kiszolgáló mind nagyobb számú vendéglő, kávéház, pavilon mellett új vonásként a szórakoztató intézmények (vurstlik, színházak) megjelenése, majd rohamos kiépülése figyelhető meg. A sport is egyre nagyobb szerephez jut, különösen Bécs és Prága esetében, kisebb mértékben Budapesten. A parkok sportpályákkal, klubházakkal gazdagodnak, amelyek esetenként elitklubokat86 jelentenek. A társadalmi helyzet mellett azonban Prága esetében az etnikai hovatartozás is választóvonalat jelentett.87 A 19. század második felétől a prágai németek köztérhasználata fokozatosan elkülönült a csehekétől. Bár bizonyos parkok (pl. a Zsófia-sziget, Stromovka), illetve rendezvények esetében (elsősorban jótékonysági rendezvények, hiszen a hosszú múltra visszatekintő katolikus jótékonysági csoportok cseh és német tagokat továbbra is egyaránt tudhattak támogatóik, tagjaik között)88 ez a szándékos szeparálódás nem érvényesült, az általános tendencia mégsem ezt a gyakorlatot követte. Számos kivételtől eltekintve németek soha nem mentek olyan kávéházakba, illetve kocsmákba, amelyeket a Sokol egységeinek tagjai látogattak, ugyanúgy csehek sem keresték fel a német Turnverein tagjai által látogatott létesítményeket.89 Egon Erwin Kisch némileg túlzó leírása alapján nem csupán a koncertek voltak etnikailag exkluzívak, hanem a játszóterek, éttermek, kávéházak többsége mellett a parkok esetében is ez a minta érvényesült: „A város félmillió cseh lakosával a németek nem tartottak fenn üzleten kívüli kapcsolatokat. Német ember sosem gyújtott szivarra a Cseh Iskolaalapítási Egylet gyufájával, ugyanúgy nem vette kezébe cseh polgár a Német Iskolaegylet skatulyáját. Németet még a cseh Polgári Klubban senki nem látott, de csehet sem a Német Kaszinóban. Még 84 Gyáni 1994, 1998. 74-85. p, Magyar 2008. 154-168. p. 85 Magyar 2008. 131-136. p. 86 Magyar 2008. 306-309. p. 87 Magyar 2008. 331-332. p. 88 Cohen 1981.65. p. 32. sz. jegyzet. 89 Cohen 1981. 129. p.
