Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Magyar Erzsébet: "Társalkodási kertek, promenádok, mulató- és népkertek"
Magyar Erzsébet: „Társalkodási kertek, promenádok, mulató- és népkertek”91 A városok nagy parkjai esetében szintén számos közös vonás fedezhető fel. Óhatatlanul kínálkozik a Prater, a Városliget,81 a Stromovka és a Maximir öszszevetése. A Városliget kivételével mindegyik máig az adott város legnagyobb parkja maradt, ezáltal a társas életben meghatározó szerepet játszhatott volna, ami azonban nem minden esetben történt valóban így. Az egyetlen városi tulajdonú Városliget kivételével az említett parkok mind magántulajdonban voltak, s az egykori vadászterületek, illetve erdők megnyitásukat uralkodói, fővárgrófi, valamint püspöki kegynek köszönhették a 18. század második felében, illetve a 19. század elején. Bár a 19. század első felében mindegyik park a társas élet meghatározó helyszíne volt, a század második felében belső funkciójukat tekintve fokozatosan specializálódtak. Zágrábban a Zöld patkó egyes sétányainak a kialakításával például a Maximir a belvárostól való távolsága miatt veszített a jelentőségéből. A Prater, a Városliget és a Stromovka a reprezentatív korzó rituáléjának helyszínei voltak, emellett az itt rendezett kiállítások révén az infrastruktúrájuk is jelentősen bővült. Ezekben a parkokban színházak, panorámák, vendéglátóhelyek, szórakoztató komplexumok, látványosságok sokasága, valamint mutatványosok is helyet kaptak, ugyanakkor belső tagozódásuk is egyre hangsúlyosabbá vált. Zágrábban a Zöld patkó parkjai esetében hasonló változások és funkciók figyelhetőek meg.82 Általános vonásaik, használatuk tekintetében a vizsgált városokban egy olyan parkhasználati minta figyelhető meg, amely által a nyilvánosság eme színterei az adott helyen maradandó közösségi jelképekké, emlékhelyekké válhattak. Már a megalkotásukban is társadalmi igény játszott szerepet, s létrehozatalukkal nem csupán a zöldbe való kivonulás, illetve az elvonulás igényének biztosítottak teret, hanem ezzel egyben a társas élet színterei is bővültek. A lakásviszonyok radikális megváltozásával, a városi proletariátus megjelenésével a társas élet számos formája a lakóhelyen kívülre tevődött át. A látogatók számának növekedése, sajátos igényei (például a gyermekek számára játszóterek biztosítása),83 valamint a parkok jellege, illetve arculatváltozása (például a díszpark érvényesülése a szabad zöld felület rovására) konfliktushelyzeteket 81 Az útleírások szerzői is előszeretettel éltek a nagy városi parkok összehasonlításával: „Was für Wien der Prater, das ist für Pest das Stadtwäldchen. Freilich gewähr letztens nmein Miniaturgemälde von ersteren. Wenn im Frühling die erste schöne Tage kommen, [...] besonders an Sonn- und Festtagen, Schaaren von Pesths Bevölkerung dem Stadtwäldchen zu, um sich dort ein Jeder nach seiner Art zu vergnügen. Diese Wanderungen wiederholen sich den Sommer hindurch bis tief in den Herbst hinein.” Lásd Elsner 1840. 57. p. 82 Párhuzamok, illetve különbségek keresését még hosszan lehetne folytatni, például az Üllői úti Népligetet a bécsi Wurstelpraterrel és a Cseh Práterrel, valamint a prágai Allathajszák szigetével összevetve. 83 Magyar 2009.
