Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Magyar Erzsébet: "Társalkodási kertek, promenádok, mulató- és népkertek"
84 Zöldterület, közterület Azonban az is világosan megmutatkozott, hogy valójában mennyire sántít a Béccsel való összehasonlítás, amint erre 1884-ben a Fővárosi Lapokban Szatmári Mór is rámutatott: „Sok egyéb mellett különösen azt irigyelhetjük az osztrák Bécstől, hogy bőségesen van kertje. Nem számítva azt, hogy a mi Városligetünk csak afféle kisebb mulatókért a nagy Práterhez képest, a Lajthán túli fővárosban egymást érik a befásított tágas helyek, míg nálunk a kertek helyén emeletes házat építtetett a „hangyaszorgalom”.44 Az ebben a tekintetben elmaradó Budapest számára ráadásul nem csupán Bécs, hanem a Monarchia más városai is példaként szolgálhattak: „Mennyire különb példát látunk más városokban, pl. Grácban; ez a város, amelyet ugyancsak nem lehet pazarlással vádolni, parkjaira nem kíméli a költséget s valódi paradicsomban fekszik; vagy ott van Prága, mily pompás parkjai vannak, amelyeket bizonyára nem luxusból, hanem azért rendeztek be, hogy a közönségnek legyen helye, ahol üdülést találhat; Bécsnek a város belsejében vannak nagyszerű kertjei, s mily pompás fasorok között rándulhat ott ki a közönség a környékre.”45 A közparkok egy főre jutó nagyságát mutató adatok világosan érzékeltetik ezt az elmaradást. Az 1890-es állapotot tükröző összehasonlításban az első helyen Prága szerepel (9,4 m2/fő), míg Bécs (8,3 m2/fő) majd Zágráb (7,7 m2/fő) mögött Budapest csak alaposan lemaradva következik a maga 4,8 m2-nyi egy főre jutó zöldterületével. Az arányok eltérő volta ellenére a városi parkok létrehozásuktól kezdve változatos módon szolgálták a társas élet céljait. A 19. század első felében a parkok, illetve a sétányok a meglehetősen kezdetleges prágai társas élet megélénkítésében oly módon játszottak szerepet, hogy helyet biztosítottak a társas élet eseményeinek, alkalmainak. Hasonló elgondolásokkal találkozunk Pest- Budán Széchenyi István és József nádor alapvetően más-más forrásból táplálkozó és eltérően is megnyilvánuló zöldterület fejlesztései kapcsán. Lásd Bevilaqua 1935. 94. p. Ezeken kívül a fattyúnyelvben Budapest parkjai, illetve azok egyes részei, intézményei számos olyan néven voltak ismeretesek, amelyek a hasonló hangzású szavak mellett többek között külföldi párhuzamokra, kialakításuk jellegére, hangulatukra utaltak. A Ligéciába (Ligibe, Ligóba) látogató a Zöld-tó (a városligeti tó) fölött átívelő Párizsi vagy Szajna-hídon, átkelve a Müsziben (Müszínkörben), Báró Kálóinál (Garibaldinál, Garobaldinál, Barokaldinál) szórakozhatott, de felkereshette az Anglicseket (Angol Parkot) is. A Dzsungel és a Hepaj egyaránt jelenthette a Lizsét és a Népesít (a Népligetet). Lásd Zolnay-Gedényi 1996. 44 Szatmári Mór: A Múzeumkertben (Mikor nem esik). Fővárosi Lapok, 1884. 650. p. 45 Gillemot 1888. 228. p.
