Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)

Zöldterület, közterület - Magyar Erzsébet: "Társalkodási kertek, promenádok, mulató- és népkertek"

Magyar Erzsébet: „Társalkodási kertek, promenádok, mulató- és népkertek”83

dákat nem csupán követendőnek tartották, hanem egyben azokat túlhaladni is kívánták.

A követett minták tekintetében az egyes parkok leírása során alkalmazott összevetések a legbeszédesebbek. Előfordult a párizsi parkokkal való párhuzamkeresés: így a fokozatosan kialakuló budapesti Népligetet a kortársak a Bois de Boulogne-hoz hasonlították (bár az eredmény valójában, eme elegáns park helyett inkább a Bois de Vincennes-nel lenne párhuzamba állítható): „A Népliget mint kertészeti alkotás is remek, de mint Budapest egyik legnagyobb és legszabadabb terjedelmű parkja nagy fontosságú, amely akkor, majd mikor a most még gyönge fiatal fák megerősödtek s hatalmas koronát és törzset fejlesztettek, Budapest Bois de Boulogne-a lesz, melyben több ember fog majdan gyönyörködni, mint a Városligetben.”37

Az elszórt párizsi példák38 mellett Budapest esetében Bées a mintakép és rivális, s mindenekelőtt a Prater jelentette a viszonyítási pontot. A párhuzamok keresése jegyében így lehetett a Lánchíd téri fasor a Praterallee budapesti megfelelője: „Ha Bécsnek megvan a maga Práter fasora, Pestnek is megvan a Lánchíd téri dupla fasora.”39 Az Erzsébet téren felépült kioszk mintáját pedig a bécsi Stadtparkban emelt Kursalon adta: „A palota olyan lenne, mint aminő a bécsi Stadtparkban áll, állandó zenekarral, mely naponkint előadásokat tartana, körülvéve mükertészeti ültetvényekkel, szökőkutakkal, sat.”40 Vahot Imre Budapesti kalauzában a Városliget mint „a fiatalabb fővárosnak legszebb, legkedvesebb mulatóhelye, Pratere” jelenik meg.41 A kortársak a Liget mellett a Festetics-42 és az Orczy-kertet43 is előszeretettel hasonlították a Práterhez, elsősorban a szórakozási lehetőségek gazdagsága, valamint a táj szépsége miatt.

37 Kardos Árpád: A Népliget. Vasárnapi Újság, 1906. 664. p.

38 A budapesti parkok nevének franciás ejtése (Liget - Lizsé, Sziget - Szizsé, lásd Zolnay- Gedényi 1996.) nem csupán a fattyúnyelvben volt használatos: „Május elseje a ligetben. Nem, a Lizsében. Ne tessék azt hinni, hogy elzüllött csibészek, szomorú jasszok mondták ezt így: a lizsében. Nem ezt úri nők mondták, finom leányok és asszonyok, akik május elsején, hajnalban a kelő sötétséggel, esőt ígérő szélben kiszáguldoztak a lizsébe, hogy megnézzék ott a tavaszt, a májust, a természetet, a lizsét, a rossz életet, a bohémséget, hogy népszagot szagoljanak és a kis bódéban öt krajcárért célba lőjenek.” L. L.: A Lizsében. Pesti Futár, 1911. 160. sz. 4. p.

39 Hevesi Lajos: Kóborlások a főváros sétányain. Fővárosi tárcalevél. Pest, július 22. Magyarország és a Nagyvilág, 1871. 422. p.

40 Magyarország és a Nagyvilág, 1869. 431. p.

41 Vahot 1864. 79-80. p.

42 Az Orczy-kertnek azt a részét nevezte a pesti közönség „Pester Práter''-nek, amely eredetileg Festetich Antal kamarás díszkertjének képezte részét. Lásd Bacho 1932. 449. p.

43 A bécsi Prater után az Orczy-kertet a népnyelv „pesti Próder”-ként is emlegette a bécsi Prater után. A VIII. kerületi Práter utca nevében még ma is őrzi ezt a régies elnevezést.