Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Magyar Erzsébet: "Társalkodási kertek, promenádok, mulató- és népkertek"
80 Zöldterület, közterület a séta, az önmegjelenítés és a másokkal való találkozás rituáléjának szélesebb körben való elterjedését vonta maga után. A közpark a felhasználói attitűd mellett számos morfológiai elemet is örökölt az arisztokrácia kertjeitől, többek között például a sétára szolgáló utak, vagy az ott létesített színházak kialakítását. A városi kezdeményezésre megindult parkfejlesztés, illetve a városi tulajdonban lévő területek parkosítása az egyes városokban más-más időszakban érvényesült. A nemzetközi viszonylatban is ismert közparkok közül az első igazán közcélú városi parkok egyikeként számon tartott pesti Városliget kialakítása a 18. század végén, a 19. század elején kezdődött.23 Prágában 1829-ben hozták létre az első városi zöldterületeket, amelyek kialakítása majd az 1870- es illetve 1880-as években folytatódott.24 Zágrábban ez a folyamat az 1870-es évekkel kezdődött, míg Bées a Stadtpark 1862-es megnyitásáig nem rendelkezett városi tulajdonban lévő közparkkal.25 A zöld közterek kialakítása során esztétikai, filantróp, oktató, higiéniai (például a városi por ellensúlyozása), gazdasági és pénzügyi szempontok egyaránt szerepet játszottak. A zágrábi Maximirban például gazdasági mintapark is létesült, oktató célzattal. A városkép változása során általános jelenségnek számított, hogy a mezőgazdasági hasznosítású területek fokozatosan a lakott városrészek peremére szorultak (ez alól egyedüli kivételt Prága képez, ahol a Petrín-hegy lankáin még ma is gyümölcsfaligetek találhatóak). A mindjobban terjeszkedő és egyre sűrűbben beépítetté váló városokban a városi tér új, a presztízs- és esztétikai szempontok mellett urbanisztikai elveket is szem előtt tartó fejlesztése jegyében került sor zöldterületek kialakítására a már idejüket múlt erődítmények, katonai gyakorlóterek (Bées, Prága) felszámolásával, valamint korábbi vásárterek parkosításával (többek között erre került sor Budapesten az Erzsébet tér,26 Prágában a Károly tér,27 illetve Zágrábban a Zrínyi tér átalakításával). A városon belüli kisebb parkosított terek létrehozásában pénzügyi megfontolások is szerepet játszottak, hiszen ez a környező ingatlanok értékét is növelte (például Prágában a Stadtpark kialakítása során). Közvetett módon azonban még szociális szempontok is érvényesülhettek, hiszen a parkokhoz vezető, illetve az általuk szükségessé tett infrastruktúra létrehozásával munkalehetőségek teremtésére is lehetőség nyílt: erre láthatunk példát Prágában az 1860-as, 1870-es években az újvárosi fejlesztések során, Bécsben a Ringstrasse,28 valamint Zág23 Nebbien 1981. 24 Volek 1975. 25 Hajós 2007. 58-59. p. 26 Karacs 1963. 27 Reš-Skalická- Svoboda 1980. 28 Masanz-Nagl 1996.
