Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Magyar Erzsébet: "Társalkodási kertek, promenádok, mulató- és népkertek"
Magyar Erzsébet: „Társalkodási kertek, promenádok, mulató- és népkertek”77 zöldterületek létrehozása.16 A 19. század utolsó évtizedeiben a Duna mindkét partján számos sétányt alakítottak ki (például a Dunakorzót 1873-ban), emellett belső sétányokat és parkokat is létesítettek (pl. a Ferenc József tér, azaz a mai Roosevelt tér; a Szabadságtér), valamint esetenként a vásárcsarnokok megépítése révén felszabaduló egykori piacterek parkosításával (pl. az Erzsébet tér kialakítása a korábbi vásártér helyén; a Rákóczi tér létrehozása az egykori Boíjú tér parkosításával). A kiegyezés korában megindult nagyívű városrendezési folyamat során a zöldfelületek kialakításakor az utak, utcák fásítása, erdők megtartása, illetve létesítése mellett, Preisich Gábor szóhasználatával,17 a város sűrűn beépített részén kívül eső nagyobb parkok formájában a társadalom széles vagy éppen specifikus rétegeinek szórakozását, kikapcsolódását biztosító mulatóhelyek (pl. a Városliget illetve később a Népliget) és az elsősorban városképi jelentőségű díszkertek kialakítására törekedtek. A társas élet szempontjából olyan meghatározó szerepet játszó két forma között azonban nem vonható éles határ (a korabeli szóhasználatban gyakran összefoglalóan népkertnek nevezték őket). A díszparkok (pl. Ferenc József tér, Erzsébet tér) jelentősen kisebb zöldfelülettel bírtak, s mint sétahelyek, fontos, bár korántsem olyan sokrétű szerepet játszottak a társas élet terén. Másrészt a korabeli szóhasználatot követve, a „közmulatóhelyek” kiterjedésüknél fogva is számos szerepkört tudtak magukba sűríteni, amelyek között megtalálható a díszkert is, egyes részeik kiképzése (pl. a Városliget esetében a rondó) többek között esztétikai funkciót is szolgált. A Bécs18 máig legnagyobb parkjának számító Prater már a 15. század óta ismert a forrásokban ezzel a latin pratum szóból származó elnevezéssel. A császári vadaskertet először 1766-ban nyitották meg a nagyközönség előtt. 1775- ben a szintén császári tulajdonban levő Augarten, majd 1779-ben Schönbrunn parkjának a megnyitására került sor. Népszerű sétahelynek számított még a belvárost körülvevő erődítmények előterében elhelyezkedő úgynevezett Glacis. Az 1857-es császári leirat nyomán 1858-ban indult meg a városfalak leromló A Városliget fejlesztése a korszakban végig meghatározó súllyal bírt a Közmunkatanács parkfejlesztései során. Amint az a főzárszámadások vizsgálatából kitűnik, a legfontosabb közkertnek a Városligetet tekintették, az 1871-es költségvetésben kétszer akkora összeget fordítottak rá, mint az összes többi nyilvános parkra és faültetvényre. Bár ez a túlsúly a későbbiekben csökkent, a Városliget továbbra is megőrizte meghatározó szerepét. Az 1873-as főzárszámadásban ugyan továbbra is többet költöttek szépítésére, mint az összes többi közkertre együttvéve, de ezek között kiemelt fejlesztési területként már szerepel az Erzsébet, a József a Ferenc József sétány, a Városmajor, a Gellérthegy, valamint a ferencvárosi erdő (a későbbi Népliget). Lásd Balogh 1958. 40-41. p. 17 Preisich 1964. 79-80. p. 18 Lásd Hajós 1988, 1993, 2007, Berger 2004, Magyar 2008. 33-64. p.
