Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Mohay Borbála: Az Orczy-kert funkciói a megalakulását követő évtizedekben
Mohay Borbála: Az Orczy-kert funkciói a megalakulását követő évtizedekben 65 A kert bemutatását célzó részletes leírások többsége - Petri, Leyrer és Schams művei - a kertben sétáló látogató szemszögét alkalmazzák, és a séta45 közbeni személyes megfigyeléseket rögzítik. A műfajból is adódik, hogy ezekben a szövegekben a kert funkciói közül a magányos sétára, elmélkedésre való alkalmasság tűnik elsődlegesnek. A kertben való tartózkodás célja a kert esztétikai értelemben vett befogadása, amelyre az ösvényeken, sétányokon való haladás és a kerti ülőhelyeken való megpihenés váltogatása ad lehetőséget.46 így a látogató számos olyan kertrészlettel találkozik, mint például ,,[e]gy liget, amelynek elrendezése és változatos színezete a természet és a jóízlés szabályai szerint készült, s ennélfogva épp úgy gyönyörködteti a szemet, mint virágainak illatával felüdíti a szaglóérzéket”.47 Az érzékszervek mellett az érzelmekre is hatással van a séta, „az ember (...) átadhatja magát kedélye hangulatának, akár, hogy mosolygó és vidám tájakon foglalkoztassa szeme élénkségét, akár, hogy magányos, sötét részletekben gondolataiba és érzelmeibe merülhessen”.48 A kert változatossága, kellemes megformálása miatt a látogató „élvezettel időzik” ott.49 Az élvezetet fokozza a magasabb pontokról a szemlélődő elé táruló kilátás, amely „mint egy nagy festmény” teszi teljessé az „egység”, a „nyugalom” és a perspektíva élményét.50 Az egész alkotás így a „művészet szelíd varázslatainak” tűnik.51 A kert szépségét, „eleganciáját” - például az ekkor már népszerűbb Városligethez képest - még a reformkor idején is emlegetik.52 A kertben ilyen módon való időtöltés megfelelő ízlést, kifinomultságot, pallérozottságot követelt - a látogatók aligha töltötték itt hasonló szellemben idejüket. Megfe45 Lehet, hogy virtuális sétáról van szó. Nem tudhatjuk, hogy a szerzők közül ki járt valóságosan is a kertben. Petri nyilván igen. O leírásának egyes részeinél megemlíti, ha az adott terület vagy építmény még nem készült el. Schams leírása végén említi, hogy rendszeresen megfordul az Orczy-családnál a kertben. Leyrer pedig könyve elején utazóként mutatja be magát, és a közönségtől való idegenségét is érzékelteti, így valószínűleg ő is személyesen járt a parkban, nem pedig másoktól informálódott. 46 Leyrer 1803. 147, 148. p; Schams 1821.379. p. 47 Petri 1797. 182. p. 48 Petri 1797. 182. p. 49 Leyrer 1803. 150. p, Ráth 1804. 16. p. 50 Leyrer 1803. 150-151. p, 152. p. Leyrer ízlése kifejezetten kifinomult volt, valószínűleg ismerte Sulzer vagy Baumgarten esztétika-elméletét. Vele szemben Bernakovich (1799) a hagyományos „sorskert” hangján szólal meg: „A lenyugvó nap alatt kellemes ez a tétlenség az árnyékban / (...)/ Itt édes meghalni is a lágy nyugati szelekkel”. Vö. Vörös 1991. 94-97. p. 51 Schams 1821. 379. p. 52 „Itten az ő [természet] szép ölén ámulva pihenek, bájos csenden felejtem a’ világi zajt, ártatlanságán békülök az emberek’ fonákságaival...” Fáy 1825. 491. p. Lásd még Fényes 1837. 405. p, Antalffy 1982. 234. p.
