Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Fatsar Kristóf: Witsch Rudolph és a Batthyány-erdő: a Városliget közparkká alakítására tett egyik első komoly kísérlet
42 Zöldterület, közterület Pár nappal korábban Keglevics Ádám gróf látogatta meg a Batthyány-erdőt, és magasztalta azt, de megfordult itt a már közel hetven éves Kondé Miklós címzetes püspök is, aki - másokhoz hasonlóan - csónakkal járta körül a csatornát. (Witsch napszámosai közül néhány azzal szerzett többletjövedelmet, hogy vasárnaponként körülhaj ókáztatta az érdeklődőket.) A magas rangú látogatók között külön figyelmet érdemel egy szakmai potentát, Heppe Staniszló udvari tanácsos, a Magyar Kamara hajózási és építészeti igazgatója, aki szakmai tanácsokat adott Witschnek a láp melletti gát építésére vonatkozóan, és akit természetesen Witsch maga vezetett körül. Witsch — és állítása szerint a polgárság — azon óhaja, hogy prímása hamarosan egészségben lássa és használhassa a róla elnevezett közparkot, nem vált valóra, mert Batthyány napokon belül elhunyt. Örököse, egyúttal a Pest várossal kötött szerződése értelmében a városligeti fejlesztés folytatója, egyetlen életben maradt testvére (kilencen voltak eredetileg), Batthyány Tódor volt, illetve lett volna. Tódor az örökséget örömmel vette át, de a közhasznú célok véghezvitele nem állt közel szívéhez. Inkább a rövid távú haszon érdekelte, és a Városligetből annyi hasznot próbált kivenni, amennyi csak lehetséges volt. A város azonban nem vette jó néven a kemény munka árán létrehozott ligetek pusztítását, és végül jogi úton elérte, hogy Tódortól visszaszerezze a területet. Érdekes, hogy Witsch egy későbbi munkájában egyértelműen védelmébe vette egykori munkáltatóját, és visszautasította az őt ért támadásokat.19 Witsch nem sokkal a városligeti fejlesztés kudarca után léphetett ki Batthyány Tódor szolgálatából, és úgy tűnik, hogy néhány évig, 1806-ig, de talán még tovább is független tervezőként kereste kenyerét. Ebben az időszakban találkozott Kazinczyval, és ekkor, illetve a megelőző egy-két évben tervezte a már említett ludányi, tóalmási és aszódi kastélykerteket.20 Forrásaink hiányosságai miatt Witsch életrajzáról többnyire csak közvetett adatok állnak rendelkezésünkre, de úgy tűnik, hogy 1806-1813 között sokat tartózkodott Bécsben, és ez egybeesni látszik a német-bánáti határörezred kötelékében betöltött földmérői pozíciójával. Ekkor kamarai biztosként is említik,21 nem világos tehát, hogy pontosan milyen viszonyban állt a polgári, illetve a katonai közigazgatással, amelyek a Temesi Bánság betelepítésével foglalkoztak. A Városliget történetének tekintetében is kiemelkedő jelentőségűek a homokfásításról ekkor írt munkái, amelyek még Kazinczy marketingtevékenységénél is hatásosabban szolgálták Witsch hírnevének terjedését. Witsch önmagát - Nebbienhez hasonlóan - gazdasági szakembernek, a tájépítészet más ágai-19 Witsch 1809b. 54. p. 20 Kazinczy 1987. 309-310, 313. p. 21 Czoernig 1849. 79-80. p.
