Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Fatsar Kristóf: Witsch Rudolph és a Batthyány-erdő: a Városliget közparkká alakítására tett egyik első komoly kísérlet
40 Zöldterület, közterület kellett létesítenie.14 Ennek a kötelezettségvállalásnak két magyarázata, értelme is van. Az egyik ezek közül, hogy a terület - kétségtelenül nem csekély - beruházás és jó igazgatás mellett nagyon is hasznot hajtó vállalkozássá tudott volna válni. A mocsár lecsapolásának és a homok megkötésének már ismert módozatai a mezőgazdasági művelés szolgálatába állíthatták a területet, ami a közpark funkcióval persze csak úgy egyeztethető össze, ha kaszálóként vagy legelőként hasznosítják (akár az ezekre épülő kisebb tejgazdasággal vagy gyapjúiparral), esetleg némi faanyag szerény mértékű kinyerése mellett. (Nem véletlen, hogy később Nebbien is ezekre appellált saját fenntartási költségtervezetében.) A mindenkori városligeti bérlők fő bevételi forrása persze a vendéglátás volt, ami annál nyereségesebbé válhatott, minél kellemesebb és vonzóbb a táji környezet. Batthyány vállalkozása tehát akár nyereséges is lehetett volna, amit persze nehéz megítélni részletes gazdasági elemzések nélkül. Meggyőződésem szerint azonban Battyhányt kevésbé érdekelte a terület gazdasági haszna. Életének utolsó éve ugyanis országos jelentőségű beruházások jegyében telt. A városligeti fejlesztés mellett ekkor adományozta a lágymányosi Nádorkertet az ország mindenkori nádorának, és az országúti, vagyis a mai Múzeum körúti Batthyány-házat nagy palotává akarta fejleszteni, úgy tűnik, hogy a mindenkori prímás számára. (E kezdeményezését éppen Witsch rajza és magyarázata őrizte meg számunkra (2. ábra), aki amúgy itt, a Batthyányházban lakott 1803-ban és talán még néhány évvel azután is.15) Ezekkel a nagy vagyonkihelyezésekkel megítélésem szerint az lehetett Batthyány célja, hogy érseki vagyonát - talán közelgő halálát érezvén - a központi kincstár számára elérhetetlenné tegye, és persze az ország kollektív emlékezetében maradandó emléket hagyjon. Sajnálatos módon a prímás halála előtt mindössze három és fél hónappal kezdődött városligeti fejlesztések pontos menetéről nem tudunk sokat, mivel Batthyány ebben az időszakban Pesten tartózkodott, legalábbis onnan keltezte leveleit 1799 júniusának elejétől szeptember végéig vagy október elejéig.16 Májust leszámítva, amikor Pozsonyban tartózkodott, az év nagy részét Budán és Pesten töltötte, a városligeti munkálatokról tehát folyamatosan és közvetlenül tájékozódhatott, nem volt szükség levélváltásra a munkák ellenőrzése kapcsán. Október 6-án ismét Pozsonyban találjuk, és ez indokolta, hogy szűk két héttel később, 1799. október 19-én, a bíboros halála előtt mindössze négy nappal 14 Schmall 1894. 1. p. A szerződés 1799. július 1-jével adta Batthyány birtokába a Városliget akkori területét. 15 „Ingenieurs./.../ H. Witsch Rudolf, wfohnt]. auf der Landstrasse im furstl. Batthyánischen Haust." Adreßbuch 1803. 130. p. 16 MNLOLP1314.
