Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
360 Recenziók ezt jól tükrözik. Bemády valószínűleg tudott az OMP és az Alexandra Averescu által vezetett Néppárt között 1923-ban keletkezett titkos választási együttműködési megállapodásról, de az aláírás előtti utolsó napig nem vonták be a tárgyalásokba. Az erdélyi magyar politikusokkal való jó kapcsolat hiánya miatt nem lett az OMP elnöke, annak ellenére, hogy a budapesti és bukaresti politikai körök is szívesen látták volna az elnöki pozícióban. 1925-ben már a liberálisokkal tárgyalt az OMP. Ebben természetesen nagy szerepe volt Bernádynak. Ezek a tárgyalások sem hozták a várt eredményt, a paktumot nem írták alá a Nemzeti Liberális Párttal, mert ez valahogyan kiszivárgott a médiába, ezért a liberálisokat támadás érte a parlamentben, és ennek következtében a csúcsai paktum is felbomlott. Ezek után reformmozgalom indult az OMP-n belül, amelyben Bemády nem vett részt, végül saját csoportot alakított, és a liberálisokkal egy listán indult a választásokon, míg az OMP nagy része a Néppárt listáin szerepelt. Az erdélyi magyarok gyengébben szerepeltek a választásokon a korábbiakhoz képest, emiatt részben Bemádyt hibáztatták, aki ennek következtében 1927-ben kilépett a pártból. Ebben a korszakban a kisebbségi képviselők bejutását nehezítette a választásokra jellemző korrupció és csalás. Közben azonban 1926-tól, még mielőtt kilépett volna az OMP-ből, másodszor is Marosvásárhely polgármestere lett. Ezáltal Marosvásárhely vált az egyetlen olyan megyeközponttá Erdélyben, amelynek magyar polgármestere volt. Ez részben a liberálisokkal ápolt jó viszony és a Bemádyt megelőző polgármester, Emil Dandea népszerűtlensége miatt volt lehetséges. Polgármestersége alatt az adósság rendezését és az első polgármestersége idejében elindított infrastrukturális beruházások befejezését tűzte ki célul. Második polgármestersége azonban jóval rövidebb ideig tartott, 1929- ben távozott a polgármesteri székből. Távozásának okai a közelgő kormányváltásban és a Bem szobor körül kialakult botrányban - amelynek következtében elvesztette a városi tanácson belüli magyar támogatottságának egy részét - kereshető. Ezután a városi tanácsban vállalta az ellenzéki szerepet, valamint megszervezte a Magyar Polgári Demokratikus Blokkot, amelynek célja elsősorban a marosvásárhelyi magyarok megszervezése volt. Ennek a pártnak az érdeme a marosvásárhelyi munkások és kispolgárok „elcsalogatása” a szocializmustól és integrálása az erdélyi magyar kisebbségi politikai életbe. Egy idő után sikerült elsimítani a nézeteltéréseket Bemády és az OMP között, így pártja 1933-ban beolvadt a magyar pártba. Ezek után Bemády egyre kevésbé vett részt a politikában, mígnem egészségügyi állapota miatt teljesen visszavonult. Nagy Miklós Kund Bemády irodalmi munkásságát vizsgálta, illetve a Bemádyra jellemző stílusjegyeket igyekezett azonosítani. A városépítőt patetikus, ugyanakkor őszinte stílus jellemezte, tisztában volt azzal, hogy az igazi erőssége a szónoklás volt. Végül szükséges kiemelni a könyvnek az emlékezetpolitikával foglalkozó fejezetét. Fodor János a Bemády 70. születésnapja alkalmára a város által rendezett ünnepséget tárgyalja. Felmerül a kérdés, hogy a város szervezte-e az ünnepséget, vagy pedig ő saját magának? A szerző nem tudott határozottan válaszolni erre a kérdésre. Bemády tudott arról, hogy neki ünnepséget szerveznek, viszont hogy mennyire avatkozott be a szervezésbe, az már kérdéses. Tudatosan próbált kultuszt építeni magának, amihez va-
