Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
Városépítő vagy kultuszépítő? Mérlegen Bemády György pályafutása 361 lamilyen szinten értett, hiszen az 1890-es években nagy szerepe volt a marosvásárhelyi Kossuth-kultusz ápolásában. Az 1940-1989 közötti időszakban a történelmi viszontagságok miatt kevés lehetőség volt a Bemády-kultusz erősítésére, inkább csak annak szerény fenntartására törekedtek a marosvásárhelyiek, állapítja meg György V. Imola néprajzkutató a könyvet záró tanulmányban. 1989 után már adottak voltak a lehetőségek a Bemády-kultusz nyílt ápolására és erősítésére, ezt példázzák a Bemády tiszteletére emelt szobrok és a róla elnevezett alapítvány. Bernády esete jó példa arra, hogy egy közösség hogyan „gyülekezik” egy helyi történelmi személyiség köré az identitás ápolása érdekében. A könyv legnagyobb erőssége a sokszínűség és az alaposság, beleértve a jegyzeteket is. így érdekes olvasmány lehet a laikus olvasóközönség számára, ugyanakkor a városfejlődéssel vagy az erdélyi magyarság önszerveződésével foglalkozó történészek szintén hasznos olvasmánynak találhatják. Mivel Bemády addigi pályafutása minden fejezet elején röviden össze van foglalva, így nem szükséges az egész könyvet elolvasni, ha valakit csak egy bizonyos téma érdekel. A könyv másik erénye, hogy képes higgadt tudományossággal kezelni Bemády pályafutását, anélkül, hogy városépítő kvalitásaiból elvenne, szemben több más vele kapcsolatos kiadvánnyal, amelyek célja a kultuszépítés. Ennek ellenére a könyv némi hiányt is hagy az olvasóban. Egyértelmű, hogy Bemády kiterjedt és befolyásos kapcsolati hálóval rendelkezett, amit ki is használt, akár polgármesteri időszakát, akár az Országos Magyar Pártban töltött időszakát nézzük. Érdekes lett volna megvizsgálni, hogyan építette ki kapcsolatait például a román politikai elittel, hiszen az impériumváltás előtt a magyar dominancia egyik nagy védelmezője volt. Ugyanakkor magyarországi kapcsolatainak szorosabb vizsgálata is fontos lenne, hiszen ez gyakran befolyásolta állásfoglalásait az erdélyi magyarok önszerveződésével kapcsolatosan. Egy másik aspektus, amelyikre érdemes lett volna rávilágítani, az a magánélet és közélet egymásra gyakorolt hatása, illetve személyiségének fejlődése, így jobban megérthettük volna a politikust is. Jellemző a kötetre a következtetések hiánya, egyes fejezetek végén a szerzők inkább a korabeli sajtóra bízzák az értékelést. A sajtóorgánumok véleményének megjelenítésével önmagában nincs gond, de azért érdemes lett volna sok esetben a szerzők véleményét is rögzíteni, vagy legalábbis árnyalni Bemády kortársainak véleményét. Annak, aki ezen hiányosságokat pótolni szeretné, ajánlom Fodor János1 és György V. Imola2 a közelmúltban megjelent könyveit. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a vizsgált tanulmánykötet nem csak még egy a sok Bemádyval foglalkozó könyv közül. A kötetben tárgyalt témák gyakran olyan epizódokat érintenek Bemády György életéből, amelyeket eddig keveset tárgyaltak, vagy épp kiegészítésre szorultak, így járulnak hozzá a városépítő - és rajta keresztül a város és a korszak - életének alaposabb megismeréséhez és megértéséhez. Szabó Zsolt 1 Fodor János: Bemády György. Politikai életrajz. Marosváráshely, 2017. Lector Kiadó. 2 György V. Imola: Bernády György és kultusza Marosvásárhelyen. A lokális történelem mint narratív identitás. Kolozsvár, 2018. Erdélyi Múzeum Egyesület.
