Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
A dualizmus kori Pécs történetéből. Városgazdálkodás - társasági élet... 349 mai városképhez döntően hozzájáruló fontos építkezéseket, negatívumként az infrastruktúra viszonylagos elhanyagolását (111. p.) Két apró következetlenség kisebbíti a tanulmány érdemeit. Az egyik, hogy a táblázatok néhol segítik, néhol nehezítik az olvasást: a tanulmányba folyamatosan illesztett, valamint mellékletként közölt részeket egyaránt találhatunk - ezt a nagymonográfiában való felhasználás esetén talán érdemes lesz majd egységesíteni. A másik a lapalji jegyzetben egyébként gazdagon adatolt levéltári forráshelyek feltüntetése: ezek ugyanis a tanulmány legvégén szereplő Rövidítések című részbe kerültek, a írt. (forint) és a kor. (korona) jelzések feloldásával együtt. A szerző által vizsgáltakon túl további érdekes kutatási irány lehetne két fontos kérdés: Pécs mint a vasútépítés relatív vesztese, valamint az eladósodás témakörének más Monarchia-beli városokkal való összehasonlításokon keresztül való vizsgálata - előbbinél például Gyula esetét, utóbbinál a hosszú békeidőszak intézményi költekezésre és felhalmozásra való hatását lehetne górcső alá venni. Márti Attila, a pécsi levéltári kutatás egyik doyenje, az MNL BML nyugalmazott főlevéltárosa, a Pécs ezer éve című forrásgyűjtemény főszerkesztője6 nagyívű összefoglalását adja a korabeli társasági életnek. Nem véletlen a hivatkozott 23 (!) különböző saját korábbi írás; egyes alfejezetek (például a cukrászdákról vagy a nyilvánosházakról szóló részek) ebben az esetben is megjelentek már korábban. Az előzmények ismertetése után a polgári szerveződések, a sport, a vendéglátás, a szalonok, bálok, a színház és a mozi, valamint a prostitúció intézményeit mutatja be a szerző. A széles körű forrásbázis a munka egyértelmű pozitívuma: a városi szervek által keletkeztetett egyesületi iratok mellett a sajtó, valamint a napló műfaja is megjelenik, s ezzel finoman áthelyeződik a mű hangsúlya az intézménytörténetiről az árnyaltabb társadalomtörténeti megközelítés felé. Ezek nem lebecsülendő mellékterméke az 1850-1918 közötti időszakot összefoglaló, a rendelkezésre álló adatok alapján teljességre törekvő egyesületi adattár. Egyes intézményeket többféle szemszögből is megismerhetünk, mint például a „Fujtogató” néven csúfolt kocsma mint vendéglátóipari hely és mint időleges mozi (203-204, valamint 242. p.). Apró hiány az egyébként adatgazdag 230-233. oldalakról elmaradt jegyzetapparátus a színházkultúra pécsi előzményeiről és országos tendenciáiról. A könnyebb megértést segíthetné egy (akár dualizmus kori) térkép Pécs belvárosáról, benne az említett helyek feltüntetésével - egyes összefüggések, mint például a szállodák terjedése (200-204. p.) vagy a bordélyházak elhelyezkedésének logikája és problémaköre (246-250. p.) a térképi vizualizáció révén akár még további következtetésekre is módot adhatott volna. Összegezésként a szerző a polgári értékrend sokoldalú megjelenését emeli ki a városban. A kötet harmadik szerzője a legfiatalabb, munkája egyben módszertanilag talán a leginkább megalapozott: Mészáros Balázs történész Pécs dualizmus kori szociálpolitikáját vizsgálja. A szerző 2011-es doktori disszertációját rövidítette tanulmánnyá.7 6 Nagy Imre Gábor - Kövecs Ferenc: Pécs ezer éve. Szemelvények és források a város történetéből. (1009-1962). Történelmi olvasókönyv. Főszerk. Márti Attila. Pécs, 2006. Pécs Története Alapítvány. 7 Mészáros Balázs: Alsó társadalmi rétegek Pécsett 1850-1920. A szegényügytől a szociálpolitikáig. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történettudományi Doktori Iskola, Társada-
