Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
338 Recenziók nek köszönhetően felélénkült a régió gazdasági fejlődése, ami egyszersmind jelentős demográfiai változásokkal is járt. Ugyanis a lakosság nemcsak a születések növekedése következtében, hanem előbb a szomszédos vármegyékből, utóbb pedig a felvidéki szász ajkú városi birtokosok beköltözésével is jelentősen növekedett. Ezáltal a 14-15. században jelentős lendületet vett a hegyaljai mezővárosok írásbelisége. Előbb Patak és Újhely, majd Keresztúr, Liszka, Szántó, Tállya, Tolcsva és Tokaj mezővárosok írásbelisége fejlődött ki. A helybéliek és a betelepülő külhoniak (extraneus) szőlőbirtoklásával, illetve az egyéb ingatlanok, úgymint házak, kaszálók, legelők, malmok stb. birtoklásával kapcsolatos viták, ügyletek összehangolása egy egységes szokásjogi rendszer alapjait tették le, amelyeket az akkori hegyaljai mezővárosok önkormányzatai igyekeztek minél áttekinthetőbben koordinálni. Ennek következtében a szőlőművelés és szőlőbirtoklás szemszögéből Hegyalja bortermő mezővárosai a késő középkorra már egységes arculatot mutattak, és e települések körében egyfajta összetartozástudat alakult ki. Ez vezetett a 16-17. században az úgynevezett hegyaljai törvények megalkotásához, amelyek lehetővé tették a mezővárosok számára, hogy egységesen lépjenek fel a hatóságok előtt érdekeik érvényesítése céljából. A felvidéki szabad királyi városok felől érkező korai protestantizmus ezt az összetartozás- és közösségtudatot ráadásul tovább erősítette. S talán itt ragadható meg leginkább az előbb említett városok szerepe, amelyet Gulyás László Szabolcs helyesen ismert fel: ugyanis a velük fennálló kereskedelmi, társadalmi, illetve kulturális érintkezések jelentős befolyást gyakoroltak a hegyaljai mezővárosi lakosság műveltségére, gondolkodására és öntudatára. Az a történész, aki a magyar individualizmus történetét szeretné feldolgozni, Hegyalját semmiképp sem hagyhatja ki. A borvidék a magyar önkép és a magyar individualizmus történetének szemszögéből az egyik legtipikusabb példa, mert Hegyaljával kapcsolatban egyszerre mutatkozik meg a közösség és az individuum is. A szőlőművelés és a borkészítés társadalomintegráló erőt jelent: embereket hoz össze, közösségeket alkot és társadalmakat formál, azaz pozitív fejlődést von maga után. S ezeken a közösségeken belül pedig megjelenik maga az individuum is, aki egyfelől önállóan, másfelől közösségben gondolkodik, és egységes egészben látja és láttatja a világot. így volt ez a régi Hegyalja esetében is. Gulyás László Szabolcs könyve ennek okán hiánypótló és nagyon fontos alapmű a magyar és az egyetemes középkor, illetve a régió története kutatásában. Sőt könyve nélkülözhetetlen és egyúttal alapvető adalékokkal szolgál a régió koraújkori kutatásához. Egy borvidék középkori történelmét vizsgálja tudományos igénnyel, nemzetközi mércével mérve is professzionális szinten. Bízunk benne, hogy e könyvnek idővel lesz idegen nyelvű fordítása is. Nagy Kornél
