Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
334 Recenziók Gulyás László Szabolcs Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján Budapest, 2017. Magyar Nemzeti Levéltár - Archívum. 280 p. A modernkori Tokaj-Hegyalját mind borkülönlegességei, mind pedig földrajzi, földtani, szőlészeti és borászati adottságai a világ egyik legegyedibb és legkülönlegesebb bortermő helyévé teszik. A kutatók figyelmét azonban elkerülte a borvidék roppant gazdag történelme. Csupán egy szűk réteg előtt volt ismert, hogy Hegyalja egyik alig ismert erőssége nem más, mint patinás múltja, lévén Magyarország egyik leggazdagabb történeti, illetve írott forrásanyaggal rendelkező borvidéke. Ebből következően Hegyalja az a bortermő terület, ahol ténylegesen kiemelkedő fontossággal bír egy adott szőlőhegy, dűlő vagy borvidéki település történelme. Hegyalján kívül csupán az olaszországi Montalcino DOCG (toszkán) és Barolo DOCG (piemontei), valamint a franciaországi Burgundia (Bourgogne AOC) borvidékeken játszik kiemelkedő szerepet a termőhelyek és a bortermő települések történelme mind a bortermelők gondolkodásában, mind pedig a tudományos kutatók témaválasztásában. Hegyaljára visszatérve a köztudatban még mindig tartja magát az a nézet, hogy maga a borvidék csupán az 1526. évi mohácsi vészt követően, azaz a koraújkorban vált a történelmi Magyarország kiemelkedő bortermő területévé. Ezzel szemben az igazság az, hogy Hegyalja már 1526-ot megelőzően is nagy potenciállal bíró borvidék volt. Hegyalja koraújkori történetével ellentétben a középkor időszakára vonatkozóan az elmúlt évtizedekben meglehetősen kevés számú kutatás folyt. Ez alól Komoróczy György, Fügedi Erik, Szűcs Jenő, Gecsényi Lajos, Németh Péter, Orosz István és Tringli István írásai képeztek üdítő kivételt. Ezt a hiátust tölti be most Gulyás László Szabolcs kiváló monográfiája, amely valójában a 2008 őszén, a Debreceni Egyetemen megvédett doktori disszertációjának kibővített és átdolgozott változata. A jelenleg a Nyíregyházi Egyetemen oktató szerző lassan másfél évtizede kutatja Eszakkelet-Magyarország középkori társadalmát és gazdaságát, különös hangsúlyt fektetve a régió mezővárosi fejlődésére. A Hegyalja megnevezést a középkorban nem használták e vidékre, az csak a koraújkorban, részben a protestantizmus gyors elterjedésének köszönhetően vált ismertté. Eleinte a területen működő protestáns egyházkerületet (districtus submontanus) jelölte, ugyanakkor konkrétan csak 1622. évtől használták a borvidékre a Hegyalja kifejezést. Jóllehet a középkorban valóban létezett Hegyalja település és régió a történelmi Zemplén vármegyében, de azt leginkább a Sátoraljaújhelytől északra elterülő területre, a Ronyva-folyó alsó szakaszára, a mai Hegyközre értették a régiek. Ennek okán a szerző a közérthetőség és az egyszerűség kedvéért alkalmazta munkájában a mai értelemben vett Hegyalja fogalmat. Gulyás László Szabolcs könyvét nem egyszerű régiótörténeti vagy tradicionális helytörténeti műnek tekinti. Hihetetlenül komoly forrásmennyiséget megmozgatva, modem kutatási módszerekkel (mikrotörténelem) a régi és az új történetírási, illetve forráskritikai módszereket ötvözve dolgozta ki könyvének fejezeteit. A mű struktúráját Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xiii. 2018. 334-338. p.
