Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
Buda II. kötet (1686-1848) 333 rajzokat, tudatosan építkezve, folyamatosan digitalizálta. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a fővárosi levéltár térkép- és tervtárának munkatársai áldozatos munkával folyamatosan készítik e térképek és tervrajzok szakmailag kifogástalan leírásait, ami a térképes anyag kiválasztását jelentős mértékben könnyíti meg! A térképek és tervrajzok mellett szintúgy feltűnő, hogy a most megjelent füzetet igen kitűnő metszet- és fotóanyaggal látták el. A fotók nagy része jelenkori, ám véleményem szerint a régi és az újabb fotók arányát utóbbiak felé is lehetett volna billenteni, hiszen a levéltár tekintélyes és digitalizált, valamint feldolgozott fotótárral rendelkezik. Az arányok ilyetén való alkalmazását némileg indokolhatja, hogy a kiadvány az 1848-ig tartó időszak feldolgozására vállalkozott. A kétnyelvű (magyar-angol) városatlasz leíró része Simon Katalin kiváló munkája. Miután a kiadvány egy megadott szabvány szerint tagolódik, a szerzőnek nem sok lehetősége nyílt arra, hogy hosszas leírásokat nyújtson az olvasóknak, ám Simon Katalin (szűkre szabott lehetőségei közepette) ezt nagyszerűen oldotta meg. A szerző a főszövegben az újjáépült város fejlődését, főként a város funkcionális tereinek tematikus megoldásával mutatja be. Leírása lényegre törő, az új kutatási eredményeket hatékonyan emeli be. Csak méltányolni és támogatni lehet azt, hogy nem tér ki mellékvágányokra, nem csábítják az egyes épületekkel kapcsolatos információk arra, hogy a város változásait bemutató mederből kitérjen, hanem a szöveg nyílegyenesen halad célja felé. A fentieket mutatja, hogy ez a kétnyelvű rész alig 40 oldalt tesz ki, azaz mintegy 20 oldalban sikerült összefoglalni a város 1686-1848 közötti időszakának legfontosabb jellemzőit. A főszöveg mellékleteként találjuk a város térszerkezetét meghatározó, tematikus csoportokba osztott elemeit. A történeti topográfiai adattárban a szerző a kiválasztott földrajzi egységeket nagyon szabatos lexikonszerűséggel sorolja fel és adja meg a rájuk vonatkozó adatokat, ami nagyon jól használhatóvá teszi a kiadványt. Az adattárban 26 fejezet szerint kapunk nagyon fontos információkat a város nevétől, jogállásától, birtokviszonyaitól és határaitól kezdve az utcákon keresztül a különféle tematikus csoportokba osztható objektumokig. Az itt megadott adatok az eddigi kutatások és saját levéltári adatok felhasználásával új kiindulópontot jelentenek a további kutatások számára annak ellenére, hogy maga a kiadvány méretei miatt nehezen forgatható. Összegzésként elmondhatjuk, hogy Buda városatlaszának második kötetével a sorozat újabb nagyszerű füzetét vehetjük kézbe. A szerkesztők szándékait nem ismerve vetődik fel a hogyan tovább kérdése. Ha ugyanis csak Buda esetét nézzük, akkor az lenne a logikus, hogy a következő füzet 1873-ig követi Buda történetét, majd ezt követően az egyesült Budapest füzete (füzetei?) következnek. Ha ez tényleg így van, akkor kérdéses, hogy nem lett volna-e jobb választás már ebben a füzetben egészen 1873-ig bemutatni Budát, hiszen a későbbi Budapest legkevésbé dinamikusan fejlődő városrészéről van szó. H. Németh István
