Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
Städte im lateinischen Westen und im griechischen Osten... 325 Martin Scheutz politikai-jogi szempontból veszi górcső alá a Német-római Birodalom városainak polgárait és lakóit, akiket a hasonló jogok mellett számos korlátozás, kötöttség tartott össze az önkormányzatiság eltérő változatainak keretei között. Ez a város urától függött nagyban, és a modem város korszakáig egyre átfogóbb méreteket öltött, míg az államhatalom kiépülésével a város vezetősége mind inkább a territoriális (állam)hatalom végrehajtó szervévé vált. Ez a tanulmány átfogó elemzésével példásan mutatja a jogi változások irányait, és szinte követelményként teszi szükségessé ugyanezen (jogi) szempontok bemutatását a bizánci típusú városokban. Ez utóbbiaknál a régészeti ásatások nem csupán a leletek feltárását, hanem rekonstrukciós munkálatokkal az alaprajz, az épületek és utak felrajzolását is lehetővé teszik. Ennek a szintén rekonstrukciós vállalkozásnak jeles példája Vujadin Ivaniševié, aki a késő ókor észak-illíriai városhálózatát rajzolja meg. Két tanulmány emelhető ki abból a szempontból, hogy két - keleti és nyugati - megközelítésben elemzik a városképet, illetve várostudatot. Claudia Rapp az ókori polisz modell jellegét ismerteti a bizánciak gondolatvilágában, míg Elisabeth Gruber ugyanezzel a kérdéskörrel foglalkozik a latin Nyugat-Európa városa kapcsán. Rapp mintegy filozofikus felvetését frappáns számadatokkal vezeti be: az eddigi kutatások alapján 1500 görög város ismert a klasszikus ókorból. Ezek mindegyike saját alkotmánnyal rendelkezett és saját vallási hagyományokra épült. Kr. u. 400 körül, vagyis a késő Római Birodalom időszakában 2000 város létezett a Földközi-tenger térségében, ezek legtöbbje a birodalom keleti, görög felében feküdt. Alig három évszázaddal később ezeknek a városoknak csak töredéke állt fenn, de ezek is mind belső szerkezetükben, mind pedig külső megjelenésükben alapvető változásokon mentek át. A továbbiakban ezeket a jelenségeket vizsgálja, az antik városállamok típusát vezérfonalként használja. Mindazonáltal jelen van az Apokalipszisből kísértő szent város, a „mennyei Jeruzsálem a bűnös Babilonnal szemben. Elisabeth Gruber „ideálja” a „mennyei Jeruzsálem” mint cél: a nyugati „latin” város mind belső felépítésében, mind pedig külső megjelenésében ehhez mérhető; templomaival, kolostoraival, középületeivel élesen elválik a vidéktől, falutól. Értelmező elemzésében a kortársak ábrázolásaihoz nyúl vissza. A következő fejezet három értekezése ugyanezt a világképet mutatja be a vallás és a politika feszültségében, miközben hasonló módon egymás mellé állítja a nyugati és a keleti várost. Gerrit Jasper Schenk vázlatában a várost mint szakrális cselekvési teret mutatja be. Grigor Boykov a politika és vallás összefüggésé Délkelet-Európa térségében vizsgálja. Zoën Opačié ugyancsak a szakrális helyekre és cselekményekre helyezi a hangsúlyt. A város mint szakrális hely - szakrális helyek a városban című „válaszkeresésében.” A templomok és kolostorok mellett a város utcáin és terein felállított képek, szobrok, a passiók és körmenetek, könyörgő áhítatok mutatták, a vallás vagy vallásosság mennyire rányomta a város életére a bélyegét. Felvetődik a várostervezés kérdése: vajon tervszerűen, vagy a mindenkori adottságoktól függően jöttek létre és fejlődtek a városi települések, netán a véletlen játszotta a főszerepet? A folyók, útkereszteződések várostörténeti jelentősége a Duna vagy a Rajna mentén mindenképpen meghatározó. Ebben a vonatkozásban természetes adottságként fogható fel az antik városok topográfiai továbbélése, ha másként nem, legalább a hely kiválasztása szempontjából. Grigor Boykov ábrázolásában figyelemreméltó a
