Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
326 Recenziók drámai törés a bizánci és az oszmán-arab város összeütközésében. Törökországban és a Közel-Keleten a hódítók a meglévő mellett, azok határvonalán, peremén építették fel az új várost jellegzetes muszlim szakrális építményeikkel, a mecset mellett ide tartozik a T-alakú épületkomplexus is a fürdővel, a szegényházzal és a bazárokkal. Boykov nevekhez és uralkodási időkhöz köti az egyes városok iszlamizálását, amelynek legjellegzetesebb megnyilvánulása volt az említett T-alakú, sokrétű feladatkört ellátó épülettömbök (zaviye/imarets) emelése, azonban mindez a bizánci város falain kívül, illetve az útvonalak mentén jött létre. Végül is ezek lettek a muszlimmá vált bizánci város ismertetőjegyei. Jelen ismertetés keretei nem teszik lehetővé a kötetben megjelenő sokoldalú, tanulságos képsorozat teljes körű bemutatását. Szerteágazó sokrétűség párosul monografikus ábrázolással, a kötet ismeretekben rendkívül gazdag, de az összehasonlítások egymásba vagy egymás mellé illesztésére nem nyílt lehetőség. Inkább az olvasóra hárul, hogy kísérletet tegyen a differenciált összkép megrajzolására. Ugyanakkor a kötet összeállítása és kiadása olyan lendületet jelent, hogy joggal lenne elvárható, hogy a kötet impulzusaiból folyamatos és intézményes együttműködés jöjjön létre. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölésére vállalkozott Peter Schreiner és Andreas Bihrer. Előbbi a legújabb feldolgozások bevonásával a görög Keletet érintő tanulmányok kritikus összefoglalására támaszkodva fejti ki saját nézeteit. Arról sem feledkezik meg, hogy a várostörténet elsősorban az egyes városok politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális, egyházi-vallási fejlődésének ábrázolása. A kötet tanulmányai alapján arra a következtetésre jut, hogy a legésszerűbb, ha a latin Nyugat és a görög Kelet városait csupán egymás mellé állítjuk, de nem hasonlítjuk őket össze egymással. Ennek egyik magyarázata, hogy a nyugati-latin városoktól eltérően a keleti-görögmuszlim térségben írásbeli források csak gyéren állnak rendelkezésre, amelyek nem pótolhatók ásatási eredményekkel. A közös római gyökerek ellenére a két térség jogi, állampolitikai és általános történeti fejlődése teljesen eltér egymástól, a városfejlődés közvetlen összehasonlítására ezért korlátozottak a lehetőségek. Peter Schreiner állítása szerint a bizánci város éppúgy nem ítélhető meg a nyugati normák alapján, mint ahogyan a kínai és középkori iszlám államok nagyszámú várostípusa sem. Andreas Bihrer Michael Marullus Tarcaniota Sienáról költött latin nyelvű dicshimnuszával kezdi összefoglalóját, amelyet német fordításban is közöl. Rejtélyes vállalkozás, amit talán a bizánci költő látásmódjának bemutatása indokol. Ebből kiindulva sorra veszi a témához kapcsolódó tanulmányokat, és kritikus észrevételeivel emeli ki erősségeiket, illetve tudományos óvatossággal utal hiányosságaikra. Bár a városfogalmat tisztázottnak tekinti, úgy véli, hogy ennek ellenére nagyon sokrétű és sokszínű városképpel van dolgunk a latin Nyugaton. Peter Schreiner érvelésére viszszatekintve csakis helyesnek mondható az összehasonlítás lehetetlenségének megállapítása. A gyűjteményes kötet gazdag forrás- és ismeretanyaga újszerűén hat, de ez leginkább a Nyugat és Kelet egymás mellé állításában tűnik ki. Ebben a vonatkozásban nagyon is ösztönző vállalkozás a kitűzött témakörök feldolgozása és kivetítése, bár a két összefoglaló tanulmány sem hallgatja el, hogy a kívánatos összkép helyett inkább
