Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
Recenziók Städte im lateinischen Westen und im griechischen Osten zwischen Spätantike und Früher Neuzeit. Topographie — Recht — Religion. Eds. Elisabeth Gruber, Mihailo Popovič, Martin Scheutz und Herwig Weigl Veröffentlichung des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung, Tom. 66. Wien, 2016. Böhlau Verlag. 354 p. Már a kötet címe is csábító gondolatokat ébreszt, ugyanis, ahogy azt az előszó is alátámasztja, a két világ összevillantására nem igazán került sor korábban. Az Osztrák Történetkutató Intézet 2014. évi ülésének egyik szünetében két szervező vetette fel ezt a problémát, természetesen azzal az eltökélt szándékkal, hogy szembeállítják egymással a két nagy régiót: a „görög Keletet” és a „latin Nyugatot”. Az első hallásra is rendkívül fontos vállalkozás kivitelezésére leginkább a nagy érdeklődés miatt kerülhetett sor. Nem kevesebb, mint 19 szerző állt be a sorba, hogy számot adjanak kutatási eredményeikről, ha nem is primér források alapján, hanem publikált tudományos feldolgozások bemutatásával. Mindezt intézményi összefogás előzte meg: a kötet Bées Városi és Tartományi Levéltára (itt került sor az utólag is jelentősnek mondható konferenciára), Leoben városa, amely egy napra vendégül látta a konferenciát (ezért is érthető, hogy az említett spektrumban ez a város is helyet kapott), a Városkutatás Osztrák Munkacsoportja, az Osztrák Tudományos Akadémia Bizánckutató Intézete, a Bécsi Tudományegyetem Történeti Intézete, valamint a kötet kiadását vállaló Osztrák Történetkutató Intézet közös munkájának eredménye. A pénzbeli támogatást Bécs, Alsó-Ausztria és Burgenland tartomány biztosította. A vállakózás arányait szintén jelzi a szerzőgárda összetétele: Münchenből, Kiéiből, Szófiából, Ivry-sur-Seine-ből, Varsóból, Belgrádból, Corbonod-ból, Frankfurt/Main-ból, Berlinből, Londonból, Esch/Alzette-ből (Luxemburg), Darmstadtból, Zürichből, Budapestről érkező szakemberek kapcsolódtak be a munkába, nem is említve a „hazai” osztrákokat. Feltűnő, hogy sem olaszországi, sem pedig görögországi tudós nem szerepel a szerzők között, nem is említve Törökországot, illetve a Közel- Kelet érintett országait. Az utóbbi országok-területek bizánci-muszlim várostörténeti múltjának bemutatását a bolgár Grigor Boykov mellett többek között nyugaton dolgozó szláv tudósok vállalták. A könyv címében megjelölt későrómai és korai újkor a várostörténetnek eleve két ágát ígéri, mint ahogyan az első Rómából fejlődött, szakadt ki Bizánc, vagyis a második Róma. Ha már itt kezdjük, nyilvánvalóan nem ártott volna az alapoknál kezdeni, igaz, a késő antik világ, a nyugat- és a kelet-római kor egészen sajátságosán ért véget, illetve élt tovább legalábbis Konstantinápoly 1453-ban bekövetkezett elfoglalásáig. A párhuzamok és eltérések keresésében feltűnő, hogy a Nyugat-római Birodalom megszűntével keresztény közvetítéssel új korszak kezdődött, amelyben örökségként éltek tovább a római hagyományok, gyökerek: az Alpoktól északra a püspöki városok vitték tovább a hagyományt, egyedül Itáliában élte túl a népvándorlás hullámait a városok Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xiii. 2018. 323-327. p.
