Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarján utcai zsidó temető 1892 utáni története
296 Műhely között pihennek azok is, akik kétszer haltak meg. Először, amikor szívük megszűnt dobogni, másodszor pedig azon a napon, amikor a gyermekek és unokák, akikért ezek a nemes szívek dobogtak, elhagyták őseik hitét. [...] Hatalmas, díszes sírboltok azok, amelyek nemzedékek utolsó pihenőhelyéül épültek, és máris örökre bezárultak, mert nincs többé, akit beléjük temessenek. Nem azért, mert kihalt az ősrégi nemzetség, hanem azért, mert a szülők emlékéhez való ragaszkodás halt ki az élők szívéből. [... ] A néma sírboltok mindennél beszédesebben tanúskodnak a nagy zsidó családok szomorú lehanyatlásáról.”104 Másfél évvel később a lap ugyanezt a témát egy rövid, elégikus hangulatú glosszában taglalta: „Temető szélén díszes pompával családi sírboltok állnak. Messziről indult, révbe jutott tisztes zsidók pihenőhelye. Dolgoztak egy életen át, dolgoztak, gyűjtöttek maguknak, családjuknak. És amikor elmentek, a kegyelet kicsiny palotát épített a hideg hantok fölé - tágasat, szépet - hogy majd ők is oda térnek, ha elmúlik az élet. Vésett táblák vannak a falakon, nevek és évszámok követik egymást. Vannak márványok, hol már sok a név, és vannak táblák, amelyek még nevekre várnak. Rohantak az esztendők - események követték egymást. A fiúkból férfiak lettek, átvették az apák jólétét, az apák becsületét. Hajukat megcsípte a dér és ők is elindultak az élet másik vége felé. Megérkeztek a túlsó partra, temetni vitték őket. Latin szó hangzott a pap ajkáról, szentelt víz hullott a koporsóra... Az apák hiába vártak a fiúkra, a márványtáblák üresen maradtak.”105 Egy harmadik írás - hasonlóan elítélő hangnemben - a kitért nagypolgári családok kegyeleti szokásait mutatta be: „A Kerepesi zsidó temető előtt autók sora áll. A temető népes: egymás után jönnek az Ullmann, a Kornfeld, a Hatvány, a Beck és egyéb családok. Az autó ajtaja becsapódik, és koszorúkkal, virágokkal terhesen vonulnak be a zsidó temetőbe azok, akik - elhagyták a zsidóságot. Ők már nem akkor áldoznak a kegyeletnek, amikor őseik áldoztak, nem járnak Mazkirra a templomba, nem érdekli őket az ősi rítus törvénye - ők a Halottak napját tartják meg. A zsidó temetőben. Eljönnek látogatóba azokhoz - akiket ők hagytak el. [...] Kegyelet? Nem, nem az. A kegyelet ragaszkodik az ősi hagyományhoz [...] Az, aki kitért, aki ott imbolyog Halottak napján a zsidó temetőben, nem tudja, mi a kegyelet lényege. [...] Eleget akar tenni a kegyelet104 Sírboltok, melyek örökre bezárultak. Akik kétszer haltak meg. E, 1925. augusztus 22. 8. p. A szerző nélkül megjelent cikk kitér Wahrmann Mór mauzóleumának „csodálatosan elhanyagolt állapotára”. A mauzóleumról lásd Tóth 2006. Wahrmann Mór gyermekeinek kitérését elemzi: Konrád 2012. A kitéréseknek a zsidó közösség és közvélemény általi megítéléséről: Konrád 2014. 557-585. p. 105 Apák fiaikra várnak. E, 1927. március 5. 14. p.
