Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarján utcai zsidó temető 1892 utáni története
Csáki Tamás: A Salgótatjáni utcai zsidó temető 1892 utáni története 297 nek is, meg az új vallásnak is, és - megsérti mind a kettőt. Mert a halottakkal nem lehet kompromisszumokat kötni.”106 A hagyományoknak megfelelő mindennapi használat,107 a dísztemetések és az ilyen új, „inadekvát” temetőlátogatási szokások mellett az 1930^40-as években új jelenség volt a jeles férfiak sírjánál zajló nyilvános, csoportos megemlékezések, amelyek már nem a hagyományos ünnepnapi vagy halálozási évfordulón történő sírlátogatások voltak, hanem valamilyen egyéb kitüntetett alkalomhoz kötődtek. Az 1935. évi izraelita országos gyűlés küldöttei például először megkoszorúzták a világháború hőseinek emlékműveit, valamint Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Eötvös József szobrait. Ezt követően a Salgótarjáni utcai temetőben felkeresték Hirschler Ignác, Wahrmann Mór, dr. Vázsonyi Vilmos, Mezei Mór, Schweiger Márton sírjait és imádkoztak Brill Sámuel Löw és Kohn Sámuel néhai pesti főrabbik sírjánál.108 Az 1943. november 30-án, a költő születésének századik évfordulója alkalmából rendezett Kiss Józsefünnepély résztvevői az alkotó sírjához is kilátogattak, a „Kerepesi úti zsidó temetőben, ahol Nagymagyarország közéletének és irodalmi világának annyi nagysága alussza örök álmát”, Szép Ernő tartott emlékbeszédet.109 A fenti esetek a Salgótarjáni utcai temető egyfajta felekezeti panteonként való használata felé mutattak, az 1935-ös esetben ez jellemző módon a nemzeti panteon funkcióját egyre inkább betöltő Kerepesi temetővel kapcsolódik öszsze. A Kiss József-ünnepély idején azonban Európa nagy részében már folyt a zsidóság tervszerű elpusztítása. A Salgótarjáni utcai temető története így nem a panteonná válás irányában folytatódott, annak következő epizódja már a Fíolocaust magyarországi eseménysorába illeszkedett. A temetői ünnepély után napra pontosan egy évvel, 1944. november 29-én felállított budapesti gettó-106 Mikor a kitértek ünnepelnek. Halottak napján a zsidó temetőben. E, 1926. novemberó. 4. p. A lap a vallási előírásoknak megfelelő engesztelőnapi temetőlátogatásról is közöl riportot: Őszi séta a temetőkben, ahová megindult a zsidóság kegyeletes zarándoklása. E, 1927. szeptember 17. 2. p. 107 Az 1920-as években Lajta Béla utódaként Schwarz Jenő építész lett a pesti zsidó temetők (és az egyéb szentegyleti intézmények) műszaki felügyelője. Munkáját - talán a korábban működő állandó építési bizottság mintájára - három jeles építész, Baumhom Lipót, Sterk Izidor és Vidor Emil támogatta. A temetőkben végzett beruházások költségei ezekben az években is a sírápolási bevételekből térültek meg. E, 1932. április 20. 16. p. 108 PH, 1935. március 5. 6. p. A Kozma utcai temetőben is hasonló kegyeletes aktusokra került sor. 109 MZsL, 1943. december 2. 3. p. Nem sokkal korábban a szentegylet újonnan megválasztott elnöke, Steiner Marcell székfoglaló beszédében arra is kitért, hogy „ápolni és szépíteni [kell] temetőinket, a budapesti zsidóság e nagy Pantheonjait”. MZsL, 1943. július 22. 6. p.
