Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarján utcai zsidó temető 1892 utáni története
Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető 1892 utáni története 287 vánvalóan az 1910 körüli divatot tükrözik, amely nem feltétlen egyezett meg a pár évtizeddel korábbi vagy későbbi konvenciókkal. Herzman Bertalan síremlékének fotója általánosan alkalmazott, máig elterjedt megoldást mutat: a végébe állított sztélé anyagából (fehér márvány) készült alacsony kőszegély veszi körül a sírt, ezen belül a sírhantot örökzöld fedi.78 A századelőnek a sablonos klasszikus síremlékformákat (obeliszk, aedicula, sztélé) elvető, egyedi jellegű, szabadabb megformálású síremlékeire általában is jellemző, hogy a növénytartót a síremlék integráns részeként, az építészeti kompozíció egyik elemeként képezték ki, általában a síremlékével megegyező kőanyagból. Bodansky Hermina síremlékének vagy a Guttmann család nyitott mauzóleumának az építészeti kompozícióba gondosan beillesztett növénytartóiba egyaránt örökzöld volt ültetve, amelynek sötétzöld indái hatásosan ellentétet képeztek a szigorúan geometrikus kiképzésű, világos színű kőtömbökkel, illetve a Guttmannmauzóleumon a Wiener Werkstätte tárgyait idéző áttört fém növénytartókkal.79 Különösen szerencsések a forrásadottságok kántorjánosi Mándy Ignác síremlékének esetében. Az 1883-ban megözvegyült és 1912-ben elhunyt filantróp szatmári földbirtokos fiai viszonylag szerény síremléket emeltettek szüleik kettős sírja fölé. Egyikük, Mándy Géza a Chevra Kadisától a síremlék felállításával egyidejűleg 1000 koronáért megszerezte a mellette kétoldalt húzódó közök területének felét,80 majd még 1913 őszén testvéreivel együtt 4000 koronás sírápolási alapítványt tett a szentegylet javára. Ennek elfogadásával a Chevra Kadisa vállalta magára a sír kertészeti gondozását, a leszármazottak által megfogalmazott alábbi igényeknek megfelelően: „a síremlék kétoldalt felfutó borostyánnal látandó el, az emléken lévő medencében virág, az emlék hátsó részén [tkp. mellette] két tujafa alkalmazandó, két szélén pedig gyepszegéllyel ellátandó.”81 A síremlékről Lajta Béla hagyatékában fennmaradt fénykép pontosan ezt a kialakítást mutatja.82 A fenti elszórt adatok, esetlegesen fennmaradt fényképfelvételek alapján úgy tűnik, hogy a Salgótarjáni utcai temetőben a 20. század elején egy az askenázi zsidó temetői tradícióktól83 alapvetően eltérő növényalkalmazás volt gyakorlatban: a miniatűr szőnyegágyak kiképzése, a dézsákban tartott, formára nyírt 78 Ml, 1914. 3.sz.p. 119. 79 Ehrlich Mózesné 1915-ben tett alapítványt férje Fellner Sándor által tervezett (29. sz.) mauzóleumának örökzöldekkel való díszítésére: MZSL XIII-1-1 1915/17/24. 80 MZSL XIII-1-1 1913/11/8. Az átengedést „azon célból [kérelmezte], hogy a síremlék megfelelő kiképzése és a növénydíszítés teljesebbé tétele lehetővé váljék”. 81 MZSL XIII-1-1 1913/24/39. 82 BTM Kiscelli Múzeum Fényképgyűjtemény, ltsz. 66.2399. 83 A növényzetnek a közép- és kelet-európai nagyvárosok zsidó temetőiben betöltött szerepéről lásd Klein Rudolf monográfiájának vonatkozó fejezetét: Klein 2018, 160-173. p.
