Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Csepely-Knorr Luca: Tervezéselméleti irányvonalak a két világháború közötti magyar közparképítészetben
26 Zöldterület, közterület parkok mindenki számára elérhetőek legyenek: „a drága, nagy munkával létesült úgynevezett dísztereknek el kell tűnniük, a városi parkoknak demokratizálódni kell: a park szépségeinek és örömeinek a közönség széles rétegeinek szolgálatába kell szegődniük”.45 A legfontosabb szempont tehát a használhatóság, a célszerű kialakítás volt. A korábbi szőnyegágyaknak, tájképies stílusban kialakított utaknak csak annyiban maradhat létjogosultsága, amennyiben azok a funkciót szolgálják, s nem csupán öncélú díszítőelemek. Ugyanakkor mindez nem azt jelentette számára, hogy az esztétikai szempontok háttérbe szorulnának: a meglévő díszterek megtartása mellett érvelt azokon a helyeken, ahol azok szerepe szükséges. A szociális szempontok között kiemelkedően fontosnak tartotta, hogy a parkoknak a gyermekeket is szolgálniuk kell. Ennek jelentős nevelési feladatot is tulajdonított, és az Angliában és Amerikában már általánosan elterjedt játszóterek (az ő szóhasználatával „játékterek”) magyarországi meghonosítása mellett érvelt. Rerrich a magyarországi elméletben úttörő írása nem állt egyedül a korszak európai tervezéselméletében. 1915-ben a német mérnök és szociáldemokrata reformer Martin Wagner a berlini Technische Universitäten benyújtott diplomamunkájában szintén a Sitte által megfogalmazott, egészségügyi szereppel rendelkező zöldfelületek jelentősége mellett érvelt. Wagner bevezette a „használati érték” fogalmát, amely a terek és parkok egészségmegőrzésben és aktív használatban - sétálás, játék, sport, napozás - betöltött szerepének mérőszáma. Wagner számára a formai kérdések teljesen figyelmen kívül hagyhatóak voltak, a parkok értékét csak használati értékük határozta meg: a zöldfelületeknek a város díszítésében, esztétikájában betöltött szerepe elvesztette jelentőségét. A Räde Károly igazgatósága alatt készült átalakítások és új közparklétesítések a használhatósági és szociális szempontok jelentőségének fokozatos erősödését mutatták, aminek talán legjellemzőbb példája a gyermekjátszóterek általánossá válása.46 A speciálisan kialakított gyermekjátszóterek és a szervezett sportolásra alkalmas helyek kialakításának jelentőségét az is mutatja, hogy Halász Árpád Budapest fejlődéséről írt könyvében külön fejezetet szán a testkultúra szerepének Budapest életében.47 Beszámolója szerint 1919-1935 között 45 Rerrich 1919a. 19-20. p. 46 „A Székesfővárosi Kertészet vezetősége nagy gondot fordít arra, hogy alakításai minél szélesebb rétegeket kielégítve, a helyi viszonyoknak megfeleljenek, hogy kertjeiben a közönség magát otthonosan érezze. Az esztétikai szempontok mellett a gyakorlati élet követelményeit is igyekszik kielégíteni s így városszerte kisebb játszótereket létesít, amelyek az ifjabb nemzedék egészségét és szórakozását szolgálják.” Morbitzer Dezső: Az ötven éves székesfővárosi kertészet. Független Budapest, 27. (1932), 1. sz. 5. p. 47 Halász 1939. 118-122. p.
