Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarján utcai zsidó temető 1892 utáni története
CSÁKI TAMÁS A SALGÓTARJÁNI UTCAI ZSIDÓ TEMETŐ 1892 UTÁNI TÖRTÉNETE* Az URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv előző, XII. kötetében megjelent közleményem a dualizmus kori pesti zsidóság sírkertje, a Salgótarjáni utcai zsidó temető történetét a jelenleg is használatban lévő Kozma utcai (Rákoskeresztúri) zsidó temető 1892. évi megnyitásáig követte végig. Ahogy ott is utaltam rá, az új, elődjénél jóval nagyobb területű temető létesítése s a pesti hitközség elsődleges temetkezési helyeként történő használata nem jelentette a Salgótarjáni utcai temető lezárását. Sőt, a 20. század első évei épp a régi, jórészt betelt temető nagyarányú fejlesztését, monumentális kiépítését hozták el; a sírkert mai megjelenését nem kis részben e századeleji építkezések határozzák meg. Az építészeti, térszerkezeti átalakulás a funkció módosulásával függött össze: a régi „felekezeti köztemető” fokozatosan exkluzív, elit sírkertté, majd felekezeti, hitközségi panteonná vált.* 1 A Kozma utcai sírkertben 1892. október 12-én kezdték meg a temetkezést. Először csak a fővárosban dúló kolerajárvány áldozatai kerültek ide, 1893 tavaszától kezdődően azonban már a pesti városrész minden zsidó vallású halottját itt temették el, kivéve a helyi zsidó szentegylet, a Pesti Chevra Kadisa tagjait, valamint a Salgótarjáni utcai temetőben korábban maguknak külön sírhelyet vagy sírboltot szerző személyeket, családokat.2 1896-tól a szentegyleti tagok is a Kozma utcában voltak kénytelenek temetkezni, mivel beteltek a régi temető számukra rezervált sorai. Ezzel egy időben, az 1890-es évek közepén keltek el a Salgótarjáni utcai temetőfalak melletti utolsó sírboltok is, tehát a maguknak reprezentatív fali síremléket vagy mauzóleumot állítani kívánó családok számára is a Kozma utcai temetkezés lett a kézen fekvő megoldás, a század legvégén meg is indult az itteni mauzóleumok építése.3 * Tanulmányom első változatának lektorálását Bányai Viktóriának köszönöm. 1 Az érintett témákra vonatkozó általános irodalomra e tanulmányban nem hivatkozom újra, a könyvészeti adatok az előző tanulmány irodalomjegyzékében találhatók meg. 2 PCHK Jelentés 1893. 11. p. 3 Engedélyezési terveik egy töredéke megtalálható: BFL XV. 17.d.328 te Kozma utca (építtetők ábécérendjébe sorolt tervek). Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xm. 2018. 261-305. p.
