Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarján utcai zsidó temető 1892 utáni története
262 Műhely A hatalmas területű - kezdetben 112 000 négyszögöles - új temető megnyitásának hivatalos indoka az volt, hogy az alig két évtizeddel korábban létesített, kibővített állapotában is mindössze 13 306 négyszögöles Salgótarjáni utcai sírkert ekkorra betelt, elfogytak benne a felhasználható sírhelyek. Köztemetői funkció ellátására, az 1890-es évek elején jellemzően évi 2000 Pesten elhunyt zsidó vallású személy befogadására a Salgótarjáni utcai temető már valóban nem lehetett alkalmas.4 Tény azonban, hogy bár kisebb számban, de az 1930-as évekig rendszeresen folyt benne temetkezés, nemcsak a már 1892 előtt megváltott sírhelyekre vagy családi sírboltokba, de újonnan létesítettekre is. A pesti zsidóság egyes családjai ragaszkodtak ugyanis ahhoz, hogy tagjaik e temetőben nyerhessenek végső nyugalmat. Ennek elsődleges oka a hagyományokhoz, kegyeleti szokásokhoz való kötődés lehetett, tehát az az igény, hogy az ott nyugvó felmenők, szülők síijainak, már betelt sírboltjainak közelébe tudjanak temetkezni. Nem lehetett elhanyagolható tényező az sem, hogy a Kozma utcai temető rendkívül távol esik a város központjától. Számos család tehát akár a Kozma utcai árak többszörösét is hajlandó volt áldozni egy Salgótarjáni utcai temetkezési hely biztosítására. A Salgótarjáni utcai temető legkésőbb használatba vett része a temető területének nyugati szélén, a szertartási épület előtt elterülő előudvartól északra húzódó sáv volt. Ennek a délebbi, szabálytalan alakú részét 1892. január 11-én, északi, téglalap alaprajzú részét pedig 1892. május 5-én, tehát alig fél évvel a Kozma utcai temető használatbavétele előtt nyitották meg.5 Mivel a vonatkozó sírhelynyilvántartó könyv egyelőre lappang, ezért e temetőrészeket csak a síremlékek szemrevételezése alapján jellemezhetjük. A délebbi részből egy háromszög alakú terület az egykori előudvar falának támaszkodó mauzóleumok (pl. tószegi Freund-, Wechselmann-mauzóleum) és az egyik legkorábban megnyitott parcella első sírsorának reprezentatív síremlékei közé ékelődött be, így előkelő helynek számíthatott. Ennek megfelelően itt többnyire az 1890-1910-es években emelt, egyedi kialakítású fekete gránit és márvány síremlékek állnak, jelentős részben a felekezeti és a világi közélet jeleseinek, illetve családtagjaiknak a sírjai felett. Az ettől északra eső részben a temetői utak mentén lehetett egy vagy több olyan sor, amelynek sírhelyei közül a temetkezők igényeik szerint választhattak - a síremlékek reprezentatív kiképzésén túl erre utalnak a rajtuk olvasható viszonylag kései temetkezési dátumok is. A szentegylet elöljáróságának 1907-1915 között hézagosán fennmaradt jegyzőkönyvei szerint ez volt az 4 A PCHK Jelentései minden évben részletes adatokat közöltek a két hitközségi fenntartású sírkertben történt temetkezésekről. 5 A Kerepesi temetőnek a parcella-megnyitások dátumait feltüntető térképe szerint: BFL XV.17.d.328 te 8/10 1.
