Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)

Zöldterület, közterület - Nagy Emőke: A zöld terek funkcióváltozásai két nagyváradi lakótelepen 1960 után

Nagy Emőke: A zöld terek funkcióváltozásai két nagyváradi lakótelepen...223 A lakótelepek születése A városban az első tömbházak 1956-ban épültek, ezt megelőzően a város épí­tészetére nem volt jellemző a szocreál stílus.6 A Rogériusz és a Decebal-Dacia lakótelep a jelenlegi formájában együttesen Nagyvárad legnagyobb kiterjedésű két lakótelepe. A Rogériusz lakótelep területének egy részén a 20. század elején Rimanóczy Kálmán tervei alapján terveztek kertvárost kialakítani modem csalá­di házakkal és az ezeket körülvevő kisebb kertekkel.7 A terület Nagyállomáshoz közeli részén meg is épült néhány utcányi ezekből. A Decebal-Dacia lakótelep a régi Rét városrész egy részét foglalta magába, míg nyugati részén koráb­ban mezőgazdasági földek voltak, javarészt bolgárkertészek tulajdonában, akik ezeken a földeken zöldséget termeltek. Az ötvenes évek kollektivizálásai nyo­mán a terület az Új Élet Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet része lett.8 Az 1960-as évek elején határozták el a város vezetői új ipari létesítmények építését, melyek helyét a város nyugati határában jelölték ki. Itt épült fel a hat­vanas, hetvenes években többek között az Alumíniumgyár, a Cukorgyár és az első városi Hőközpont. A gyárak létesítésével megnőtt a város vonzereje,9 so­kan kerestek és kaptak munkát az új üzemekben, ez azonban azt is jelentette, hogy megnövekedett a lakások iránti igény. A munkásszállók nem jelentettek hosszú távú megoldást, különösen nem a családalapítás előtt állók számára, így a város tömbházakat épített számukra az ipari park és a város közé eső mezőgazdasági területeken. Az első ilyen telepszerűen épített tömbházakat a hatvanas évek közepén adták át a mai Szováta utca végénél és a mai Dacia sugárút mentén. 1960-1969 között 3200 lakást adtak át ezen a területen, ame­lyekbe 11 300 személy költözött.10 A kiutalási gyakorlat szerint nem volt ritka az sem, hogy egész lépcsőházakat adtak át egy-egy gyárnak vagy részlegnek, hogy a munkatársak egyben szomszédok is legyenek. A szabad, beépíthető területek hamar elfogytak, így a város vezetői a szaná­lások mellett döntöttek. 1972-1989 között a területen közel 400 házat semmisí­tettek meg, és 1300 embert költöztettek belőlük az újonnan épülő tömbházakba. A területen a jelzett időszakban 18 300 lakás épült meg.11 6 Péter 2005. 283. p. 7 Péter 2005. 288. p. 8 Culiciu2017. 9 Hasonlóan más romániai városokhoz; például a kolozsvári első generációs városlakók be­­költözési időszakairól lásd Csedő-Ercsey-Geambasu-Pasztor 2003. 10 Culiciu2017. 11 Culiciu 2017.

Next

/
Thumbnails
Contents