Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Nagy Emőke: A zöld terek funkcióváltozásai két nagyváradi lakótelepen 1960 után
224 Zöldterület, közterület A beköltözők összetétele változatos képet mutatott: a szanálások során megsemmisült házak lakói mellett lakást kaptak itt a környező falvakból beköltözők, akik a gyárakban helyezkedtek el. A beköltözők kisebb részét tették ki a város más területeiről érkezők. A lakótelepekre költözők egy számúra addig ismeretlen életformával találkoztak, pontosabban kénytelenek voltak kialakítani azt maguknak. A lakók nagy része családi házas környezetből érkezett, ahol a földművelés és a ház körüli munkák strukturálták az időt. Az új házakban mindkét tevékenység megszűnt, ennek egyenes következményeként megnőtt a szabadidő. Hiányoztak ugyanakkor a megszokott mikroközösségek is, amelyek meghatározhatták volna a közösségi normákat. Az eltérő feltételekhez az emberek eltérő mértékben alkalmazkodtak. A városvezetés legnagyobb gondja a lakásállomány növelése volt, emellett kevés figyelem jutott a közösségi terek kialakítására, azonban voltak törekvések a lakótelep mikro-centrumának kialakítására is. A lakótelep nyugati részén reprezentatív térnek szánták az 1973-1974-ben kialakított Magnólia parkot és az azt körülvevő tömbházakat. A hatvanas és hetvenes években élénk vita folyt a lakások minőségéről, a tömbök egyformaságáról. A város a minőség növelését és a tipizálás visszaszorítását írta elő, ezért mutatnak ma is ezek az épületek változatos képet mind az emeletek számát, mind a balkonok kiképzését illetően. 1974-ben Petre Blaj oviéi, a megye első titkára is minőségi változásként értékelte a tipizálás visszaszorítását és érvelt a megvalósítása mellett: „Én személyesen sem értek egyet azzal, hogy minden tömbházat egyformán építsünk meg, úgy, hogy az ember összezavarodjon, mikor munka után hazamegy, mert mindegyik egyforma.”12 A két lakótelep párhuzamosan, három építési időszakban épült. Az első időszak 1958-1965 közé esett. Az ekkor épült részekre a beépítési sűrűség alacsony volta a jellemző, a lakótömbök téglából épültek, a felhasznált anyagok minősége jónak mondható. Az ekkor épült lakások a gyárakhoz voltak közelebb, nem a városközponthoz. Bár a lakások kialakítása nem mindig volt előnyös (sok volt az egymásból nyíló szoba), ezek ma is kelendőek és népszerűek. A második időszakban épült tömbök beépítési sűrűsége magasabb, kevesebb a tömbök közötti szabad, zöldterület. 1966-1974 között már típustervek alapján dolgoztak, emiatt csökken a lakások kialakításának változatossága, a gyorsaság és a költségcsökkentés dominált. Az utolsó időszakban, 1974-1989 között épült a legtöbb lakás, ekkor indul be igazán a meglévő kertvárosi rész lerombolása, a házak lebontása, új utcaszerkezet kialakítása. Ekkor már kevesebb volt a zöldterület, parkokat továbbra sem terveznek a tömbházak közé, a játszóterek 12 Culiciu2017.
