Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)

Zöldterület, közterület - Csepely-Knorr Luca: Tervezéselméleti irányvonalak a két világháború közötti magyar közparképítészetben

Csepely-Knorr Luca: Tervezéselméleti irányvonalak a két világháború közötti... 21

a Lechner és Rerrich által készített tervben látták.33 A koncepció Lechner 1904- es elképzelésének továbbfejlesztett változata, amely azonban stilárisan egészen új.34 Palóczi formailag még Steindl elképzeléséhez kapcsolható terveivel ellentétben, a Lechner-Rerrich tervezőpáros saját nyilatkozata szerint „az Országház tér szigorú építészeti kertelrendezést követel”,35 és ezért tiszta geometrikus formákra épülő, a korszak kertművészettel foglalkozó szakembereinek kifejezésével élve mértanias kertet terveztek.36 Az egyszerű formákon túl elképzelésüknek nagyon fontos eleme az erőteljesen, két szobor által hangsúlyozott északdéli tengely. Kossuth szobra a tér északi oldalára került, vele szemben pedig II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát javasolták elhelyezni. A szerzőpáros tervén megjelenik az épület rizalitja előtti széles, burkolt tér, amelynek méretei itt már jóval monumentálisabbak, mint Lechner korábbi tervén. A két szobor kereszttengelye az északi és déli épületek homlokzatának középtengelyére szervezett.

A terv a térformálás szerves részévé tette a Földművelésügyi Minisztérium és a Kúria-épület homlokzati síkját; a térrész keleti oldalának formavilágát ez határozta meg, míg az Országház előtti részen annak homlokzatvonala volt az uralkodó. A téren az autóközlekedést alárendelték a térszervezés formai megoldásainak. Növényalkalmazását tekintve jellemzőek a tervre a nagy, nyugodt gyepfelületek, a nyírt cserjesávok, illetve a Kossuth-szobor két oldalán megjelenő fasor. A déli térrész félköríves növényfelületei a térnek ezt az oldalát lezárták, az észak-déli tengely másik végpontjában álló Kossuth-szobor mögött azonban a tér nincs növényfelülettel elválasztva. Ez nyilvánvalóan annak volt köszönhető, hogy Horvay János alkotásának hátoldala is dombormüvekkel díszített.

Lechner és Rerrich térrendezési javaslata a mai napig meghatározó, noha teljes mértékben soha nem valósult meg. 1926-ban a Képzőművészeti Tanács tervüket kivitelezésre ajánlotta, így az a székesfőváros tanácsához került. A tanács azonban sokallta a költségeket, és felkérte a Székesfőváros kertészeti igazgatóját, Ráde Károlyt, hogy véleményezze a tervet. Räde kifogásolta, hogy a gépkocsiforgalmat figyelmen kívül hagyták a koncepció kialakításakor. Noha a tervet tetszetősnek és modemnek nevezte, a célszerűség szempontjainak figyelembe nem vétele miatt kritizálta is.37 A székesfőváros a kifogások

33 Ybl 1926.223. p. Sárkány 1926.

34 Lechner 1904-es tervének bemutatását lásd Csepely-Knorr 2016. 97-101. p.

35 Lechner Jenő és Rerrich Béla egy napilapban tett nyilatkozatát idézi Räde Károly. Ráde 1927b.

36 Rapaics 1940. 280. p.

37 Räde 1927b. Meg kell jegyezni, hogy a korszakban az Országház előtti téren még volt gépkocsiforgalom, amelyet a Lechner-Rerrich-féle koncepció a Földművelésügyi Minisz