Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Csepely-Knorr Luca: Tervezéselméleti irányvonalak a két világháború közötti magyar közparképítészetben
22 Zöldterület, közterület megfogalmazása után megbízta a kertészeti igazgatót, hogy készítsen olyan tervet, amely „célszerűbb és lehetőleg olcsóbb”. Ráde terve kismértékben tér csak el a Lechner-Rerrich-féle koncepciótól.38 Meghagyta a hangsúlyos észak-déli tengelyt, a két szobor helyét és részben a tengely melletti geometrikus formavilágot. A kiegészítések, amelyeket Räde az eredeti tervhez hozzátett, jellegzetesen éppen azt az angolkertekből örökölt formavilágot tükrözik, amelyek ellen Rerrich küzdött. Räde terve nem korlátozta a téren áthaladó gépkocsiforgalmat; ezek számára meghagyta az épület előtt a két burkolt, széles, átlós irányú útszakaszt, és változatlan formában hagyta a rizalit két oldalán az épület előtt meglévő kisebb növényfelületeket. A középső sáv zöldfelületeinek nyugati részét pedig a gépkocsiforgalom számára kiépített út által meghatározott vonalig terjesztette ki. A fiatal táj építész, Jonke Kálmán 1931-ben közölt publikációjában a közterek kertészeti kiképzését tárgyalta.39 Példaként a Kossuth tér átalakításáról közölte tervét. Meglátása szerint a tér alaprajzilag megfelelő kialakítású - Jonke számára a közterek estében csak a geometrikus rend volt elfogadható -, ugyanakkor a növények kiválasztásakor nem megfelelően járt el a tervező. Véleménye szerint a „kert sétatérként van dekorálva, vagyis a növényzeti rész nincs egy nívón - a szükséges monumentális nívón - a kert alaprajzi megoldásával”.40 Jonke kritikája egyrészt mutatja a mértani kialakítás fokozatos térnyerését, másrészt éppen azt a pontot - a növényhasználatot - kritizálja Räde tervében, ami miatt a kertészeti igazgató szerint a köztereket tájkertésznek kell terveznie. A Rerrich terveit követő korszakban a Rapaics által építészeti kertnek, Jámbor Imre által pedig mértani kertnek nevezett stílus egyre elterjedtebbé vált. A Räde által képviselt, Meyer és a historizáló tájképi kertek formavilágát idéző stílus háttérbe szorult az egzotikus növények alkalmazásával együtt. Az új formai megoldások általánossá válását, győzelmét mutatja a korszak egyik csúcsalkotásaként is értékelhető Szent István park kialakítása, amelyet éppen a szigorú kritikát megfogalmazó Räde Károly tervezett. További példákként említhetőek Morbitzer Dezső tervei a Szabadság térre, a Népliget átalakítására, vagy a Népliget mellett fekvő kis játszókertre. Ez utóbbi terven a geometrikus térium és a Kúria épülete előtti térrészre kívánt elvezetni úgy, ahogy az napjainkban a biztonsági meggondolások miatt van. 38 Palóczi, Lechner-Rerrich és Räde koncepciójának összehasonlításáról lásd Pirovits 1927. 39 Jonke1931. 40 Jonke 1931. 9. p.
