Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Vámos Eszter: Tettyei népünnepélyek és társadalmi térhasználat az 1920-as években Pécsett
Vámos Eszter: Tettyei népünnepélyek és társadalmi térhasználat... 181 fel, mert a Tettye városrészen éltek a Zsolnay-gyár szegényebb munkásai is,49 akiktől a kiránduló pécsi polgárok valószínűleg szerettek volna elkülönülni. A népünnepélyekkel azonban, még ha ideiglenesen is, megvalósultak ezek a polgári igények, azaz az elvárásaiknak megfelelő teret vehettek birtokba. Az első nagyszabású tettyei népünnepélyt a 19. század közepén tartották a város polgárai.50 Ezek az ünnepségek pompásak és látványosak voltak, és sok esetben nem csak a Tettye területére korlátozódtak. A rendezvények a belvárosból indultak, a virággal és szalagokkal feldíszített kocsik a főutcát és korzót jelentő Király utcán haladtak végig, a sort, amelyhez a tömeg folyamatosan csatlakozhatott, a főispán és a polgármester lánya vezette. A menet a Tettyére vonult, ahol látványosságok, versenyszámok és táncparkett várta a résztvevőket. Az estét tűzijáték vagy görögtűz zárta.51 Arató Jenő, egykori táblabíró ekképpen emlékezett vissza az I. világháborút megelőző népünnepélyekre: „Tarka-barka zászlódíszben parádézik a Tettye, szól a muzsika, folyik a vidám konfetti csata, jókedvű tömegek árasztanak el mindent, fenn van a Tettyén az egész város. Besötétedés után görögtüzes fényben úsznak a tettyei romok, majd kezdődik a tűzijáték, vagy egy órán át tüzes-kerekek forognak, tűzvirágok nyillanak, tüzes üstökösök szállnak az égen, színes fények sugároznak, szikráznak, permeteznek a sötét estében és az emberek megelégedetten konstatálják, no Reeh Gyuri megint kitett magáért, szép volt a tűzijáték. Az első világháború előtti Pécsnek kedvenc szórakozását képezik a Tettye ünnepélyek - a sok más egyébbel együtt ezeket a népünnepélyeket is elsöpri a háború.”52 A háborút követő néhány évben romlott a közhangulat, és ez a népünnepélyekre is rányomta bélyegét. Arató akkoriban így ír erről a naplójában: „Ma már valahogyan nagyon megfakultak ezek a tetyei (sic!) népünnepélyek, a háború és a forradalom túlságosan megsavanyította az embereket ahoz hogy őszintén tudjanak örülni, mulatni, élvezni.”53 A szervezők és a sajtó emiatt minden alkalommal a boldog békeidők hangulatát ígérték egy-egy rendezvényre. A programokat különböző egyesületek és körök állították össze. A rendszeres szervezők között megtalálható a Pécsi Önkéntes Tűzoltó Egylet, a Pécsi Polgári Daloskor, a Pécsi Dalárda, a Délvidéki Egyetemi és Főiskolai Flallgatók Egyesülete, valamint a Dunántúl című lap szerkesztősége, amely a gyermekünnepélyeket szervezte. A vizsgált évtizedben még megjelent a Mecsek 49 Népszava, 1929. október 20. 11. p. 50 Dunántúl, 1924. szeptember 7. 4-5. p; Dunántúl, 1927. február 6. 4. p. Vö. Mészáros 2003. 199-200. p; Rosner 2005. 148. p. 51 Rosner 2005. 148-152. p. 52 Márti 2017. 195-196. p. 53 JPM Helytörténeti Gyűjtemény Arató Jenő naplója (1925-1926) 353.75.2. 9. köt. 133. p.
