Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)

Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Rüsz-Fogarasi Enikő: Nagyszeben, a szászok „fő”városa?

RÜSZ-FOGARASI ENIKŐ

NAGYSZEBEN, A SZÁSZOK ,,FŐ”VÁROSA?'

Jelen tanulmányomat Konrad Gündisch a Korunk folyóiratban megjelent Nagyszeben, mint erdélyi,,főváros ” című írása ihlette,2 fejtegetéseimet így az ebben foglaltakkal indítanám. A fejedelemség korában nehéz volt meghatározni, hol is volt igazán Erdély fővárosa - írja Gündisch, indoklását az idegen utazók feljegyzéseivel dokumentálja -, szerinte formális fővárosról nem is eshet szó, csak valamely település helyi központi vezető szerepéről.3 Ez az állítása ugyan vitatható, de gondolatébresztő is egyben. Nagyszeben vezető szerepének vizsgálata ugyanis felcsillantja mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a város történetének, ha nem is Erdély, de a szász közösség központjaként való tanulmányozása eredményezhet.

Elogy a kora újkori Erdély városai közül Nagyszeben nemcsak a szászok szellemi és szervezeti központi szerepét töltötte be, hanem általában az erdélyi városok között gazdasági4 téren, a szász városok esetében pedig a jogszolgáltatás terén is meghatározó szerepet játszott, mi sem bizonyítja jobban, mint éppen a város 1589-ben keltezett statútuma.5 A több szempontból is jelentős statútumban a nagyszebeniek saját városukat a többi szász város fejének, fővárosának nevezik.6 Nagyszeben „fő”városi szerepének kérdése elsősorban az önálló fejedelemség idején hangsúlyos, az új erdélyi állam keretein belül ugyanis a városi hierarchia is újrarendeződött, bár Nagyszeben fősége kevés kétséget hagyott

1 Jelen tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.

2 GÜNDISCH 2007. 21-27. p.

3 Uo. 21. p.

4 így például a céhstatútumok megreformálásakor hozott úgynevezett általános rendelkezések ( 1539-től kezdve) a statútumok érvényét az összes erdélyi városban hatályosnak tartják, ahol a szóban forgó céhek jelen voltak, és a céhek legfelsőbb autoritásuknak a Céhek Univerzitását ismerik el. Lásd a sorban első statútumot: 1539. július 22., VLAICU 2003. nr. 107., 305. p.

5 SEIVERT 1869. 63. p.; SCHULER VON LIBLOY 1862. 75. p.; KOLOSVÁRI-ÓVÁR! 1885. 542- 548. p.

6 „[...] diese Stadt, weche der andern sächsischen das Haupbt ist.” Ez az elsőbbség ekkor feltehetőleg a szövetség kötelékébe tartozó többi várossal szemben érthető. Erre utal a statútum szövegében az a távolról sem burkolt rosszallás, amellyel a statútumalkotók Kolozsvárnak a szász városok kötelékéből való kiválását illették. KOLOSVÁRI-ÓVÁRI 1885. 543. p.

Urbs. magyar várostörténeti évkönyv viii. 2013.47-60. p.