Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Szabó András Péter: Beszterce város és az erdélyi fejedelmi udvar látogatásai
132 Királyi, fejedelmi jelenlét adminisztrációja ellenben nem tekinthető az udvar részének,13 igaz, tisztviselői, köztük a szervezet élén álló provisor, familiárisi rangban az aulának is tagjai lehettek.14 Minél több intézmény és központi funkció működik a székhelyen a fejedelem távollétében, annál indokoltabb lehet a helyhez kötött udvarfogalom. A 17. századra, amikor a fejedelmek a székhely fokozatos újjáépítése ellenére igen sok időt töltöttek különböző mellékrezidenciákon, illetve nagyobb városokban, és útjaikra nem pusztán a szűkebb udvartartás, de a kancelláriai és kincstári tisztviselők jelentős része is elkísérte őket,15 véleményünk szerint ez nem annyira illik, ám a Báthory-kori Erdélyre részben talán alkalmazható. Maga az egykorú magyar és német terminológia nem ismeri udvar és udvartartás konzekvens megkülönböztetését. A 17. század német nyelvű besztercei forrásai például hol udvarként (Hof), hol pedig kíséretként (Gesindel)16 emlegetik a fejedelemmel érkező népes csoportot. A latin nevezéktan sem igazán siet a segítségünkre. Az uralkodó udvarát már a magyar középkorban is két szó jelölte: az aula és a curia, ezek értelmezése azonban a medievisták számára is ingoványos terep. Az egyik megközelítés szerint a curia a királynak (a székhelyen fenntartott) állandó udvara, az aula pedig a mozgó udvar/udvartartás. Az is felmerült, hogy az aulán inkább a király „magánudvaráf ’ kell érteni, a curián pedig az uralkodó „nyilvános udvarát”.17 Ha meggondoljuk, a két nézet nem is áll egymástól olyan távol, hiszen a „curia” mindkét értelmezés szerint egy adott helyszínre vonatkozik. A 16-17. századi erdélyi szóhasználat valamivel kevésbé következetlen, mint a középkori, ám sok tanulsággal nem kecsegtet. Az udvari tisztviselők nevét általában az „aula”, és nem a „curia” szóból képezik (pl. aulae familiaris, supremus aulae magister), ugyanakkor viszonylag gyakran előfordul a „curiae magister” kifejezés is,18 különösen a 16. századi forrásokban. Amikor pedig I. Rákóczi György uralkodásának végén és fia uralkodásának kezdetén a nagyobb kancelláriát néhány évig udvari kancelláriaként is említik, a latin megnevezés „aulica cancellaria”, annak ellenére, hogy elméletileg nem a szűkebb udvar részéről van szó. A „curia” szó a leggyakrabban bírósági kiadványokban fordul elő, és az újabb kori gyakorlatnak megfelelően 13 A gyulafehérvári udvarbíró alá tartozó csoportról: JENEY-TÓTH 2012. 230-236. p. 14 Koltai András Batthyány Adám udvaráról írott monográfiájában meggyőzően érvel az uradalmi szervezet és az udvar éles megkülönböztetése mellett. KOLTAI 2012. 23-24. p. 15 Kolozsvári adatok alapján a 17. századi „utazó kancelláriáról” és „utazó udvarról”: JENEY- TÓTH 2012. 206-229. p. 16 A szó nem a mai, pejoratív értelemben (csőcselék) szerepel, hanem egyszerűen a Gesinde (= Gefolge, Dienerschaft) mellékalakja. 17 ENGEL 2001. 125-126. p.; KUBINYI 2005. 14. p. 18 Egy kései példa: 1635. június 15. gerendi Gerendi Márton „curiae nostrae vicemagister” MNL OL P 1961. Bethlen család - Vegyes iratok. 1. cs. 1. t. f. 46.
