Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Szabó András Péter: Beszterce város és az erdélyi fejedelmi udvar látogatásai
Szabó András Péter: Az erdélyi fejedelmi udvar besztercei látogatásai 133 minden esetben az ország legfelsőbb igazságszolgáltatási fórumát, a fejedelmi táblát jelenti.19 A gyulafehérvári udvarbírák címzésében is ez a kifejezés tűnik fel.20 Míg a „curia” szó alatt az utóbbi esetben egyértelműen a fejedelem rezidenciáját, álló udvarát kell érteni, addig a fejedelmi tábla elnevezésének gyökerénél a középkori „nyilvános udvart” fedezhetjük fel. Végül nem szabad arról a jellemző momentumról sem elfeledkeznünk, hogy a nyolcados törvényszakok jelentős részét nem Gyulafehérváron, a fejedelmi székhelyen, hanem más erdélyi városokban tartották. Összességében az a véleményünk, hogy az Erdélyi Fejedelemség esetében nem igazán indokolt az a definíció, amely az „udvar” szót a fejedelmi székhelyre mint helyszínre vonatkoztatja, a fejedelemmel utazó csoport megjelölésére csak az „udvartartás” vagy „udvarnép” kifejezéseket tartva fenn.21 Ez a megkülönböztetés a 17. századi szóhasználattól is teljesen idegen.22 Az erdélyi városokba látogató tágabb vagy szükebb fejedelmi kíséret számunkra minden esetben a fejedelmi udvar egy-egy megjelenési formája, változata.23 Sohasem azonos a pusztán társadalmi entitásként létező teljes ud19 Ld. a táblai parancsok jellemző szófordulatát: „in curiam nostram, nostram scilicet in praesentiam” - a tábla tehát a fejedelmi „személyes jelenlét bírósága”. - A fejedelemség kori Erdélyben középkori maradványként fennmaradt „lovagi becsületbíróságot” pedig, amelynek joghatósága az aula tagjaira terjedt ki, a „curia militaris” latin névvel illették. SltNKÓ 2001.27-43. p. 20 1646. július 1. veresmarti Ciko Mihály „curiae et bonorum nostrorum Albensium provisor” MNL OL R 147. K. Papp Miklós gyűjtemény 12. t. 7. d. No. 69. 21 Jeney-Tóth Annamária nemrég újabb megoldási javaslattal állt elő: az udvartartás kifejezést a szükebb értelemben vett udvarra, tehát a személyes szolgálattevőkre használja, a városokban megjelenő (nem teljes létszámú) fejedelmi udvartartást pedig utazó udvartartásnak nevezi. Számunkra ez a definiálási kísérlet sem meggyőző. JENEY-TÓTH 2012. 17-18. p. 22 Az 1670-es évek közepén megalkotott Rákóczi-eposz például így ír II. Rákóczi György 1655. évi hadba szállásáról: „Hát az fejedelmi udvar, ki talpon áll,/ Efféle játékot régen szomjóhozván,/ Váron kívül Morgó mezején futtatván,/ Egymás közt beszélvén, vajha indulnánk már. [...] Bejárók serege messze látszik s fénylik,/ Ugyanis nemes vér hamuban nem fekszik,/ Forgó toll s szerszámtól nap is szebben fénylik,/ Úrfiakkal szebben sereg is virágzik.” A versben említett gyülekezés nem Gyulafehérváron, hanem a Morgó mezején, a város mellett történt. SZIGETI 1988. 86-87. p. ( 1277-1280. 1285-1288. sor). Egy másik, az 1657. évi lengyelországi hadjárat végjátékára vonatkozó versszak, ugyaninnen: „Másikat Gyerőffy Györgyöt udvarából,/ Két atyafiat, mely származott egy ágból,/ Zálogul marsaiknak küldi táborából,/ Míg megelégíthet lengyelt millióról.” Uo. 162. p. 3077-3080. sor. 23 Hasonló gondolatokat fogalmazott meg nemrég Szabó Péter is: SZABÓ P. 2005. 314—315. p. Cziráki Zsuzsanna Bethlen Gábor brassói látogatásairól írott tanulmányában nagyon találóan az „udvar kiszállásai” szófordulatot alkalmazza, ami egyrészt kifejezi az udvar és a székhely különleges kapcsolatát, ugyanakkor azt is, hogy az udvar az, ami mozog, és nem pusztán az udvarnép: CZIRÁKI 2011a. 8. p.
