Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Recenziók
314 Recenziók terv kidolgozását. A Fővárosi Tanács deklarálta igényét Budapest regionális tervének megalkotásával kapcsolatban is. Ezzel egy időben felerősödtek a Nagy-Budapest kialakítását érő kritikai hangok is, melyek az MDP által újra napirendre tűzött országos közigazgatási területi beosztás reformjához is illeszkedtek, de figyelmen kívül hagyták a várospolitika 1950 óta be nem váltott egyesítési ígéreteit. A Budapest területének csökkentésére irányuló, helyi politikai feszültségeket generáló javaslatok elfogadását végül az 1956. októberi események hiúsították meg. A könyv negyedik fejezetében Sipos az 1960-as ART megszületéséhez vezető néhány év eseményeit összegzi. 1956 után a Kádár-rezsim számára nyilvánvalóvá vált, hogy az életszínvonal emelésének kell a politikai döntések középpontjába kerülnie. A tömeges lakásépítkezésekkel kapcsolatban azonban Budapesten ismét problémát okozott, hogy a főváros nem rendelkezett költségvetési és valódi tanácsi önállósággal. Mindezek ellenére pl. Marosán többször is az átfogó községpolitikai koncepciót hiányolta. Ugyanakkor érezhető volt a politikai szemléletváltás is - pl. 45 ezer emberrel (!) beszélgettek el a párthoz és a rendszerhez való viszonyuk javíthatóságáról. A lakáshiány okozta feszültségek tűntek a legégetőbbnek, így egyértelmű prioritást nyert a - már korábban is megfogalmazott — tömeges lakásépítés igénye. Többször felmerül az olvasóban, hogy egy-egy részletnél a szerzőnek talán érdemes lett volna utalni, vagy részletesebben foglalkozni az időközbeni megvalósulásokról (adott példánál maradva, hogy 1956-ot megelőzően mennyi lakás épült), hogy mindenhol érthetőek lehessenek a számok-pl. mennyi lakás hiányzott. A Rákosi- és a Kádár-korszak városrendezési szempontból történő összehasonlítására szánt részek (pl. 187. p.) azonban ismét jól irányítják az olvasó és elemző figyelmét a könyv egyik eredeti céljára: a városrendezési koncepciók mögött felsejlő társadalomkép és a hatalom társadalomhoz való viszonyulásának főbb vonásaira. Egy-egy meghatározó résztvevő szemléletváltása is körvonalazódik - ebben a fejezetben például Perényi Imréé, aki korábban pártolta, az ’50-es évek végére azonban már elvetette az ún. „összeépítési tendencia támogatását”, vagyis az elkülönülő településegységek összeépítését. A városkörnyék tervével kiegészített 1955-ös rendezési terv elfogadása végül sínre került. Érdekes elemzés foglalkozik ebben a fejezetben a környék és a régió - történeti szempontból is izgalmas — fogalmának meghatározásával. Sipos még az olyan, az ART-ba végül be nem került, ám például a nemzetközi városrendezés és városépítészet történetéből ismerős, és Budapesttel kapcsolatban is felvetődő fogalmakat is bemutatja, mint például a „bolygóvárosok” és az „új vagy tervezett alvóvárosok” (ingázó települések). A kormány végül 1960 novemberében jóváhagyta a Budapestre és 64 agglomerációs településre vonatkozó tervet, de azt tulajdonképpen csak a tervezésben résztvevők ismerhették meg. Elegáns és kifinomult megoldás Sipos könyvében, hogy az értékelés dandárját a „szereplőivel” végezteti el - vagyis, hogy minden kritikus ponton megtalálja a korszak meghatározó alakjától származó megfelelő idézetet. A könyv utolsó (ötödik) fejezete viselhetné az összegzés címet is, de Sipos e szokásos megoldás helyett a könyvben tárgyalt korszak meghatározó tervezőfiguráinak szakmai életútjából kiindulva összegez. A nyitó Granasztói-idézet plasztikusan összefoglalja a korábbi fejezetek mondanivaló
