Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Recenziók
Sipos András: A jövő Budapestje 1930-1960 315 ját a tervezés és a kivitelezés, a folyamatosan változó politikai elvárások és a tervezők munkájának nehézségével kapcsolatban. Sipos nézőpontja azonban nem normatív, nem az ART megvalósulása és a tervezési folyamat sikeresnek értékelhető szakaszaira hívja fel a figyelmet. Az elemzés árnyalt, a középpontba a tervezési folyamatok egészét, a várostervezési kánon definíciós kísérleteit helyezi. Ez adja a könyv mondanivalójának összetettségét, és ehhez kellett Sipos kiemelkedően alapos forrásfeltárása, az apró mozaikdarabok összeillesztésének módszeres folyamata. A kötet, adat- és fogalomgazdagságát tekintve, a várostörténészek és a városépítészek csoportját célozza meg. Vannak azonban olyan vonásai is, amelyek nehezítik a befogadást. Sok ábra (gyakran térképek) képi minősége rontja az összhatást, de ez leginkább a kiadás költségeinek lefaragásával állhat összefüggésben, és nem a szerző hibája. Azonban így is kár érte, mert alapos kutatás és forrásfeltárás tanúbizonyságai, és gyakran pontosabban követhetővé tenné a gondolatmenetet, ha az olvasónak nem kellene például azzal küzdenie, hogy a különböző színű jelölések nem megkülönböztethetők, illetve a feliratok sok esetben nehezen olvashatók. Előfordulnak olyan térképek, ábrák is, melyeken nem szerepelnek feliratok, pedig nem mindenki ismeri Budapest térképét oly jól, hogy egy városrész térképének részleteit pontosan be tudná azonosítani. Mindenképpen koncentrált figyelmet követel a szerző hagyományosnak nevezhető dátumkezelési eljárása. Miután sok esetben akár havonta, hetente születtek a városrendezés kérdéseit illetően különböző döntések, a szerző a hosszú, teljes dátumok szerepeltetéséről kénytelen lemondani. Az évszám elhagyása azonban összezavarhatja az olvasót, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a szerző sokszor kénytelen felrúgni a szoros kronológiát, előre- és visszautalgat. A befogadást mindenképpen tovább segítette volna - akár függelékszerűen is - több összehasonlító, összefoglaló táblázat szerepeltetése. A szövegben Sípos folyamatosan próbál egyenleget vonni a különböző időszakok városrendezési elképzelései, a programok, tervek célkitűzései között, de átláthatóbbá tette volna a gondolatmenetet a gyakoribb, „szikárabb”, táblázatos összehasonlítás is. Nyilván nem volt könnyű dolga, hisz a változó politikai „klíma” mellett az építészek, tervezők által használt fogalom- rendszer is képlékenynek tűnik, illetve maguknak a fogalmaknak és használatuknak is megvan a maga történetisége. A személy- és helynévmutató könnyen kereshetővé teszi a szöveget, illetve gyors áttekintésre is lehetőséget biztosít, és bizonyítja a szerző azon törekvését, hogy - a valószínűsíthetően meglévő terjedelmi korlátok között is - igyekszik a lehető legrészletesebben tárgyalni a milliónyi javaslatot, illetve bemutatni a döntéshozók, szakemberek személyét is. Gyakorlati szempontokból a rövidítések jegyzékét talán szerencsésebb lett volna a könyv elejére tenni, mert a különböző jegyzékek, mutatók között nehezen található meg, körülményes a használata. Az „intézménytörténeti” áttekintés a szövegben folyamatosan jelen van, Sipos a jogkörök állandó változását is nyomon követi. Az egyes építészek szakmai „karrierjének” összegző bemutatása szerencsés választás volt az ötödik fejezetben. Segíti a kötetben vázolt „történeti folyamat” áttekintését, illetve jól illusztrálja az egyéb területeken korántsem ennyire jellemző, ám ebben az időszakban Budapesten a várostervezés terén meglévő személyi folyamatosságot. Vannak olyan várostervezéssel és -rendezéssel összefüggő témák is, amelyek szinte az összes
