Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Mátyás-Rausch Petra: A nagybányai politikai elit és a helyi bányászatban betöltött szerepe a kamarai kezelés évei alatt (1569–1579)
Mátyás-Rausch Petra: A nagybányai politikai elit és a helyi bányászatban... 87 ártatlanságát, törekvései azonban nem jártak sikerrel, és Prágában halt meg 1571 májusában. Ezt követően Nagy Simonra hárult az a feladat is, hogy a megmaradt javakból rendezze nevelőapja és anyja hátrahagyott adósságait.85 Simon korántsem egyszerű helyzetét tovább bonyolította, hogy 1571 áprilisában Hans Rueber arra utasította a nagybányai városi szenátust, hogy Szentgyörgyi Péter rokonának, bizonyos Georg Schultheißnek követeléseit teljesítse a ki nem fizetett hitelekkel kapcsolatban.86 I. Miksa 1571 júniusában adta ki azt a rendeletet, amelyben a deák javainak legértékesebb részét Haller Kristóf és Lazarus von Schwendi között osztotta el, Nagy Simonról szó sem esett az iratban.87 Nagy Simon a kilátástalannak tűnő helyzet ellenére sikeresen újjá tudta építeni nevelőapja „birodalmát”, hiszen 1573-ban már ő a legjelentősebb helyi termelő Szegedi Ferenccel együtt, és ha kerülő úton is, de egy új bérleti szerződéssel sikerült visszaszereznie mostohaapja bányáit. Következetes, szívós munka árán szép lassan visszavásárolta azokat a javakat is, amelyek az elkobzás után elkallódtak, vagy azokhoz a régebbi tulajdonosokhoz kerültek vissza, akik korábban hitel fejében kötötték le tulajdonukat. Ez történt Nagy Simon édesapjának. Nagy Jánosnak kölcsönért cserébe lekötött két kohójával is, Nagy János halála után Sala Orsolya második férje kezelte ezeket. A deák távozása után a kohók visszakerültek eredeti tulajdonosukhoz, Komonoczy Imréhez, aki nem fizette ki tartozását, ám végül az ügyet Nagy Simon Komonoczy húgával elsimította.88 Az 1573. évi jegyzékben, amelyben részletesen felsorolták a deák javait, aszerint csoportosítva, hogy ki kapta meg őket, Nagy Simon neve mellett egy 600 forintot érő szőlő szerepelt, ez az összes vagyon értékének mintegy 15%-a volt. A vagyonból 700 forintnyi értékben csatoltak szőlőbirtokot, szántót és legelőt a szatmári uradalomhoz. Haller Kristóf 928 forintnyi értékben részesült a birtokból, míg a legjobban Lazarus von Schwendi járt az 1900 forintra rúgó juttatásokkal.89 Nagy Simon azonban 1574-re már elérte, hogy a kohókat Schwendivel fele-fele arányban birtokolják. Az a szőlőbirtok, amelyet végül Nagy Simon kapott meg a deák javaiból, nagy fontossággal bírt. A kamarai jelentésekből kitűnik, milyen szoros kapcsolatban állt egymással a szőlőtermesztés, borkészítés és bányászat. Egyfajta együttműködés alakult ki a két ágazat között, a termelők döntő többsége ugyanis a szőlőből, borból származó jövedelmet forgatta bele a bányászatba, a bányászatból származó hasznot 85 ÖStA HKA VUG RN 12a föl. 258-259. 86 RNL NB VJ föl. 58. 87 Uo. föl. 63-64. 88 Uo. föl. 70., illetve föl. 98-99. 89 ÖSTA HKA VUG RN 12b föl. 506-512.
