Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Mátyás-Rausch Petra: A nagybányai politikai elit és a helyi bányászatban betöltött szerepe a kamarai kezelés évei alatt (1569–1579)
88 Királyi, fejedelmi jelenlét pedig a szőlőművelésbe. A borászat jelentőségét mutatja az is, hogy a nagybányai termelők panaszleveleiben a bányászat és a bortermelés válsága egyszerre, egymást feltételezve jelenik meg, miként az 1573. és 1574. évi kamarai jelentések is beszámolnak a problémáról.90 Az évtized végén keletkezett, a Szepesi Kamara tanácsához beérkezett instanciák olvasása közben a kutató szeme előtt egy „csendes hidegháború” képe rajzolódik ki, amely a szatmári udvarbíró és a nagybányai termelők között folyt.91A nagybányai termelők ugyanis nem tudtak időben ércet váltani, a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni. A 16. század második felében egyre több német nemzetiségű katona állomásozott az országban, ebben a szatmári erőd sem volt kivétel, és a német ajkú katonák tudvalevőleg a sört preferálták a borral szemben. Emellett a sörnek stratégiai előnye is volt, ugyanis az alapanyagául szolgáló árpát, búzát az uradalomból is elő lehetett teremteni, készletet is fel lehetett belőle halmozni, minden héten friss adagot főzni. Ez jobban megérte, mint a beszolgáltatott, sokszor rossz minőségű, felvizezett, megsavanyodott bort adni a katonáknak.92 így a szatmári udvarbíró inkább arra akart átállni, hogy sört főzessen az erőd katonáinak, ezért sokszor előfordult, hogy nem vette át a nagybányai termelők borát, vagy alacsonyabb áron akarta átvenni, esetleg nem fizette ki a termelőket. A termelők számára nem volt könnyű a struktúraváltás, így óhatatlanul lemaradtak az éles versenyben. Ezt a jelenséget jól példázza, hogy Nagy Simon és Szegedi Ferenc kis birodalma miként olvadt el a század utolsó két évtizedében. Szegedi Ferenc 1579-ben még megkapta a Királytáró bérletét, azonban az elkövetkező pár évben rákényszerült arra, hogy szép lassan megváljon saját tulajdonú tárnáitól, és azokat eladja a térség gazdasági életébe nemrég belépő stájer főnemesi család egyik tagjának, idősebb Felician von Herbersteinnek.93 Felician von Herberstein igen művelt és tapasztalt szakembernek számított, és helyzeti előnyben volt a helyi termelőkkel szemben, ugyanis ő maga is német ajkú révén, tudta milyen szükségletei lehetnek az itt állomásozó katonáknak, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy elérte Báthory Istvánnál, hogy a Királytáró bérlőjeként sört főzethessen a saját területén, azt árulhassa a munkásainak, és szállíthasson belőle Szatmár irányába is.94 90 ÖSTA HKA VUG RN 12b föl. 497-500., valamint föl. 521. 91 Nem a teljesség igényével Id. MOL E254 N°20 4. cs. (1575. augusztus 23.) 92 Kenyeres 2008.123. 93 ÖSTA HKA VUG RN 12C föl. 71-80. 94 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Budapest) Magyar kincstári levéltárak (E szekció) Szepesi kamarai levéltár Szepesi Kamara (kassai adminisztráció) regisztratúrája Benigna mandata 31491. t. fol. 159-160.
