Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Flóra Ágnes: Kolozsvár és a központi hatalom kapcsolata a Mohács utáni évtizedekben
32 Királyi, fejedelmi jelenlét 1557 és 1558 között több ízben jelentős adományokat tett elsősorban a városi szegényházak és diákok javára, részben a környező falvak dézsmájának az átengedésével, részben a szekularizált javak eladományozásával.30 A kegyesadományokat tartalmazó oklevelek, bár elsőre nem tűnnek igazán „városépítő” jellegű kiváltságoknak, mégis igen nagy jelentőséggel bírtak egy város fejlődésében, a szociális háló kiépítésében. Az ispotályok és urbanizáció kapcsolatára Kubinyi András hívta fel a figyelmet.31 Noha a 16. századi Kolozsváron már nem az urbanizációs szintet jelölte az ispotályok működése, és a szegényházak fenntartása már jóval korábban átkerült a világi adminisztráció hatáskörébe, az elszegényedett lakosairól és polgárairól gondoskodó város modellje mindenképp nagy jelentőséggel bírt a városvezető elit számára. Izabella adományai pedig olyan gazdasági feltételeket teremtettek, amelyek részben mentesítették a várost a szociális intézmények adóbevételekből való finanszírozása alól. Ugyanakkor a szekularizációt követően tulajdonos nélkül maradt ingatlanok eladományozása kézenfekvő, könnyen végrehajtható megoldás volt. Ebben az esetben alkalom adta lehetőség volt mindkét fél számára, hogy saját érdekeit és a szélesebb közönség véleményét formálja. Izabella legjelentősebb intézkedései közé a város kereskedelmét ösztönző, illetve a városi bevételeket gyarapító két oklevele sorolható. Az 1558 áprilisában kiadott oklevél tulajdonképpen a korábbi, ugyanazon év márciusában kelt iratban foglalt árumegáilítási jog megerősítése volt.32 Már önmagában az a tény, hogy az erre vonatkozó rendeletet néhány hónap elteltével a királyné újból és külön írásba foglalta, igazolja, hogy a megváltozott viszonyok közepette az áruforgalmat szabályozó intézkedések időszerűvé, illetve fontossá váltak.33 A kapott kiváltság értelmében minden Erdélyen kívülről érkező kalmár köteles volt árukészletét a kolozsváriaknak közvetlenül eladni, ha nem éppen a szövegben rögzített vásámap valamelyikén érkezett a városba. Ez a kiváltság nem csupán a város kereskedőit juttatta előnyhöz, de a kézművesek számára is kedvező feltételeket nyújtott, hogy a mesterségük gyakorlásához szükséges nyersanyagokat vagy félkész árut alacsonyabb áron beszerezhessék. Az oklevél arra hivatkozva, hogy Kolozsvár közteherviselése elsősorban a kézművesekre hárult, további jogokat biztosított a város szűcsmestereinek. A 30 Az ide vonatkozó oklevelek jegyzékét lásd a függelékben. 31 KUBINYI 2004. 32 Fase. N. nr. 15., JAKAB 1888a. 38-39. p. 33 Az újabb kutatások már azt is hangsúlyozzák, hogy a Brassó-Kolozsvár-Kassa útvonal mellett a régi útvonalakon is tovább működött a kereskedelem. PAKUCS-WlLLCOCKS 2007. 64. p.
