Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Recenziók
Branczik Márta - Keller Márkus: Korszerű lakás 1960 307 1967-ben Interbau kiállítást rendeznek 10 berendezett mintalakással. A Hansaviertel a korszak leghíresebb építészeinek - Gropius, Baldassari, Jacobsen, Alvar Aalto, Vago, Niemeyer, Jaenecke, Samuelson, stb. - nevéhez fűződik, igazi kivonata a korszak modern építészetének. Érdekesnek tartom megemlíteni, hogy 2007-ben a Hansaviertel 50. jubileuma alkalmából nemcsak a német média foglalkozott kitüntetett figyelemmel a ,jövő városával”, ahogy a Hansaviertelt az 50-es években aposztrofálták, és az itt recenzált kötethez hasonló beállítottságú tanulmányok is születtek, többek között egy fotó- és interjúkötet, amely a negyed lakosairól, helyenként elsőgenerációs lakóiról készült.2 Az 50-es években tehát - érthető okokból - kiemelkedő jelentőségű építészeti és társadalmi feladatnak számított a lakáskérdés, a tömeges lakásépítés Európa keleti, és nyugati részén egyaránt. Keller Márkus és Branczik Márta tanulmányaiból - de a kötetben található építész-interjúkból is - kitűnik, hogy a magyar építészek folyamatosan figyelték a nemzetközi szakmai színtereket, igyekeztek követni az idevágó diskurzusokat, és a lehetőségekhez képest (a szocreál néhány esztendejétől eltekintve) el is kötelezték magukat a nemzetközi modem mellett . Persze újra meg újra látjuk azt is, hogy a gyakorlat - például a magyar építőipar állapota, felszereltsége, az elérhető anyagok minősége, mennyisége és a takarékoskodás elve (s akkor még a döntéshozatali folyamatokról nem is esett szó) - igen komolyan korlátozta az építészeket. Az 1958-ban meghirdetett Országos Lakás-tervpályázat eleve korlátozta az építészi képzeletet - hiszen meg voltak határozva az épületfajták, amelyekre terveket vártak -, de mégis sokkal kreatívabb feladatnak tűnhetett, mint a korszakban megszokott tervezési munka, ami abban is mérhető - mint arra Branczik Márta utal is -, hogy nagyon sok pályamű érkezett be. A szerző részletesen bemutatja a pályázat értékelésének menetét, az egyes kategóriákban díjat, illetve megvételt nyert terveket, majd áttér a lakótelep megvalósulásának történetére. A húsz terv alapján megépülő huszonegy lakóház két ütemben valósult meg az egykori óbudai téglagyár helyén, egy nagyon előnyös beépítési tervnek köszönhetően zöldövezetekkel tarkítva (ami mind a mai napig kedveltté teszi a lakótelepek között.) A szerző kiemelten foglalkozik a megépülő lakások szerkezetével, a lakásalaprajzokban megjelenő újításokkal, a modern kislakások létrejöttét kísérő lakásbútor tervpályázattal és természetesen a modem lakásépítészet egyik legjellegzetesebb kérdésével, a főzés-étkezés színterének problémájával. Alapos betekintést kaphatunk az idevágó, a 20. században kialakuló építészeti és társadalmi koncepciókba is, amelyek a főzés-étkezés témaköre kapcsán a modem élet, a nemi szerepek, a női munkavállalás és különösen a női emancipáció kérdéseit is érintik. A hangsúly persze leginkább azon van, hogy az (magyar) építészet miféle válaszokat, megoldásokat próbál meg adni ezekre az átrendeződésekre, hogyan próbálnak meg kis területű lakásokban kicsi, de jól működő konyhákat és élettereket megteremteni. Amihez persze nemcsak a tér alakítása 2 TlRRI, LÍDIA: Wohnlabor Hansavierlel. Geschichten aus der Stadt von Morgen. Berlin, 2007. Amberpress; AXEL HALLING-N. KOVÁCS TÍMEA-L1D1A TlRRI: A legmodernebb lakótelep. Élettörténetek a pécsi Uránvárosból. Die modernste Wohnsiedlung. Lebensgeschichten aus der Pécser Uránstadt. Budapest, 2008. Kijárat.
